Bombaforma szülés utánn {ingyenes e-book}

A csapból is az folyik, hogy szeddösszemagad, nehagydelmagad, attól, hogy anya lettél, még adj magadra, különben itt a világvége. Vonszold el magad a terembe amilyen hamar csak tudod, vagyis inkább kicsit korábban, gyorsan-gyorsan-azonnal térj vissza az edzésekhez, a mindennapokhoz, mintha mi sem történt volna.

Hát, nem tudom, szerintem az, hogy hosszú hónapokig benned növekedett egy élet (vagy kettő-három), majd pedig a babád meg is született, nem éppen egy olyan dolog, ami a “mi sem történt kategória” szerintem. De persze lehet, én vagyok a konzervatív.

Kicsit unom ezt az egészet. Igen, tudom, utálni kell a médiát, a szomszéd Juliskát és a mamicsoportban Katikát, amiért csak azt mondogatják, hogy nem így kéne kinézni, szeddmárösszemagad.

Fejtegethetnénk, hogy miért is alakult így a helyzet, kire kéne fókuszálni, kit utáljunk (nem, ne utáljunk senkit, a negatív érzelmek csak minket mérgeznek meg, másoknak nem lesz tőle sem jobb, sem rosszabb :P), én ezt most átugranám, inkább csak hangsúlyoznám, hogy akármi is indít el azon az úton, hogy változásra vágysz szülés után, vannak dolgok, amiket észben kell tartani.

Észben.

Ésszel belekezdeni a változásba.

Nem csak egy pontra fókuszálni, nem csak egy kiragadott feladatra koncentrálni és emiatt túldiétázni vagy túledzeni, túltúltúl, túl csinálni valamit.

A szülés utáni regenerálódás több tényezőből áll, amiből az egyik nagyon fontos az idő. A másik pedig a képesség, hogy ne akarjuk mindenáron megsürgetni azt, aminek nincs ideje. Van szerintem még pont 12 dolog, ami szükséges az egészséges szülés utáni regenerálódáshoz, erről írtam is egy kis szösszenetet. Najó, 27 oldal lett, bocsánat. Van benne egy-két kép csak a figyelemelterelés miatt, hátha úgy nem tűnik olyan soknak az olvasnivaló. Van benne pár szó az edzésről, gátizomról, hasizomról, helyes testtartásról, a mindennapok rejtelmeiről, az étkezésről, de nem a kalóriákról, extra dolgokról, amik segítik a regenerálódást.

Ha érdekelnek a tippjeim, innen le tudod tölteni az okoskodásaimat, amit a “A negyedik trimeszter – 12 tipp a hatékony felépüléshez” hangzatos (nem) címmel láttam el.

postpartum-001

Ez még csak az előfutára egy kicsit nagyobb lélegzetvételű irománynak, amiben majd lesz sok-sok gyakorlat, sok-sok intelem és sok-sok fotó. Ha úgy gondolod, beleszólnál, mi szerepeljen a következő ebookban, csak egy e-mailedbe kerül (noemi@matenoemi.hu).


30 napos edzős móka – #900percedzés

Mit szólnátok egy újabb kihíváshoz? Most, hogy megfőztünk mindent, ami csak eszünkbe jutott a Használd a szakácskönyved-es kihíváshoz, ideje kicsit a mozgásra koncentrálni ;)

Csak a móka kedvéért, hogy megnézzük, mi mindenre vagyunk képesek, 30 napnyi mozgás után. Sőt, ezt meg is mérjük ;)

A 0. napon nézzétek meg, mennyit tudtok megcsinálni ezekből:

  • guggolás
  • plank (statikusan meddig megy)
  • karhajlítás (fekvőtámaszban karhajlítás, mindegy, hogy térden támaszkodós vagy sima)

Írd fel a számokat, majd az utolsó nap utáni nyugodt és pihent pillanatodban nézd meg, így mennyit tudsz belőlük.

30 napos (1)

Ha játék, akkor van nyeremény is:

  • hős és erős leszel, mert minden nap mozogsz egy picit
  • belépő az egyik tanfolyamomra, te választhatsz, hogy hova (LoveYourBelly csoportos tanfolyam, Aviva csoportos tanfolyam, egyéni medencefenék tréning vagy személyre szóló otthoni edzésterv).

Játékszabályok:

  • iratkozz fel hírlevelemre (ha már korábban feliratkoztál, nem kell újra) és a 0. napon elküldöm a gyakorlatokat
  • számold össze a guggolásokat, plankeket és karhajlításokat a 0. napon (nem kell közzé tenned, ez a te titkod marad, ha akarod)
  • tornázz lelkesen és ne félj megosztani az élményeidet
  • ne felejts el bemelegíteni a gyakorlatok előtt, utána pedig nyújtani
  • fészbukon vagy Instagramon használd a #900percedzés hashtag-et és számolj be élményeidről, illusztráld fotóval (akár a matrac széléhez érő kislábujjadat, a helyszínt, ahol edzel, a kedvenc edzős ruhádat, bármit, ami az edzéssel kapcsolatos) vagy csak kommentáld, hogy érzed magad
  • a 31. napon ismét számold meg a guggolásokat, plankeket és karhajlításokat és örülj a változásnak :)

Mire számíthatsz?

  • minden nap 30 percnyi edzésre
  • főként erősítő jellegű gyakorlatok, itt-ott némi jóga és pilates meg egy kis séta
  • veled egy időben szintén az edzésre koncentráló fiúk és lányok (oké, valljuk be, esélyesebb, hogy lányok lesznek) – csatlakozz az eseményhez, hogy  lásd, ki tart veled
  • kezdés március 7-én, hétfőn
  • sorsolás és nyertesek április 10-én, vasárnap

Csatlakozz és eddzünk együtt!

Update: akadt pár kérdés a gyakorlatvariációkkal kapcsolatban, kérlek kattints ide, hogy olvashass róla!

900percedzes

“Neked könnyű lehet” – az újévi fogadalmakról februárban

A január erősen azzal telt, hogy a szerdai Pilates órákon sakkoztunk a hellyel, mindenki elférjen, mindenki meg is tudjon mozdulni. Jött sok új arc, persze nem fogok mindent az újévi fogadalmakra, mert épp hirdetések is futottak, nyilván amiatt is jöttek új érdeklődők, de múlt szerdán már újra minden a régi volt. A “régi”, összeszokott banda volt szinte csak (mert vannak hős bérletvásárlók is ám, akik maradtak <3) és nem én mondtam ki, hanem az egyik lány, hogy elég hamar vége lett a lelkesedésnek, ha tényleg az újévi fogadalmak be nem tartása miatt esett vissza a létszám a szokásosra.  Elmélkedtünk is, hogy milyen rossz ez így.

Aztán rájöttem, hogy mi is lett az én újévi fogadalmammal. Életemben először lett újévi fogadalmam. És minő meglepetés, nem tartottam be. Mindig tervezek, de azt már decemberben, bár ez inkább a vállalkozásos életforma miatt van, illetve januárban szoktam magam megjutalmazni egy személyi edzéssel, terembérlettel vagy valamilyen tanácsadással, amit én mind meg tudnék csinálni, de olyan jól esik, amikor más gondolkozik helyettem. Naszóval, idén lett egy újévi fogadalmam. Megfogadtam, hogy minden héten legalább egyszer fogok sminkelni akkor is, ha nincs semmi extra kimenős program. Most elég sok otthondolgozós, emberekkel nem találkozós és edzős munkám van, mondjuk úgy, hogy mivel egyik sem igényel semmi kiöltözős megjelenést, többnyire jóganadrágban feszítek itthon. Úgyhogy jött ez az elhatározás, hogy én bizony sminkelni fogok. A múlt heti Pilatesen pedig mondtam, hogy hát, már el is buktam vele, mire a Pilateses Zoknis Lány kérdezte, hogy dehát miért terveztem ilyet, ha ennyire nem megy.

És akkor rájöttem, hogy én vagyok a kifogáskeresők királynője. Mert kifogásokat találni könnyű. 

Pedig megfogadtam a saját tanácsaimat, nem voltak irreálisak az elképzeléseim. Heti egyszer csak úgy sminkelni nem nagy cucc. Nem azt fogadtam meg, hogy tűsarkúban fogok járni tupírozott hajjal, transzvesztitákat megszégyenítő sminkkel. És mégis.

Azonnal meg is világosodtam, hogy mindenkinek meg van a maga nehézsége, bármilyen reális célokat is tűz ki. 

Nekem ez a sminkelés. Pedig szeretem magamat kisminkelve látni. Szépnek is látom magamat sminkkel. Szeretem, ha profin kisminkelnek (najó, az alapozórengeteget nem, de hogy szép formákat és színeket pingálnak a fejemre), szeretem, hogy fény van a szememben tőle, jólesik sminkben lenni és mindig szebb ruhákat is veszek fel, ha ki vagyok sminkelve. És mégis. Mégis van, ami legyőz. Nem kelek fel, mert inkább még öt percet alszom. Ó, minek sminkeljek, úgyis csak macinacit veszek. Á, lesz ma is egy edzés, mi van, ha leolvad a sminkem közben (nem mintha attól leizzadnék, hogy egyéni órán valaki más gerinctréninges gyakorlatokat csinál – de persze menjünk inkább biztosra, sosem lehet tudni). Inkább válaszolok egy e-mailre. Vagy posztolok fészbukra, fotót szerkesztek vagy bármi mást csinálok az extra öt percemben.

Basszus, öt percről sincs szó és mégis mennyi kifogást találok. Pedig tényleg akarnám.

Ez nekem nehezemre esik.

De van, ami nekem már “könnyű”. Ami a napjaim része, bár ebben is lehet mindig javítani. Nem kell hozzászoktatni magam az edzéshez, mert már évek óta benne vagyok. Azt hiszem, hálás vagyok a sorsnak, hogy tinikoromban szépen (tudjátok “nem vagyok kövér, csak nagyobb felületen szép”) kigömbölyödtem és már akkor muszáj volt nekiállni edzeni és a kajára odafigyelni. Tinédzserként, amikor még annyi minden változik bennünk, körülöttünk, sokkal könnyebb beleszokni valamibe.

Mindenkinek más a nehéz, ezt be kell látni.

Vicces, hogy nekem nem megy a napi öt perc extra, közben meg csodálkozom (szomorkodom), hogy másoknak az edzést nem sikerül beilleszteni a mindennapokba. Ami nem épp öt perc. Szervezést igényel. Átvariálást igényel. Lehet, hogy új ruhát is be kell hozzá szerezni. Vagy bébiszittert, hogy a gyerek se egyedül üljön a járókában.

Van egy csomó kifogás, hogy miért ne csináljunk valamit, amit kitaláltunk. Mert nehéz. Mert nem akaródzik. Mert segítséget kell kérni hozzá. És mégis. Próbálkozni kell, amíg egyszercsak sikerül. Ha ehhez újévi fogadalmak kellenek, hogy akár egy hónapig is menjen, akkor legyen. Legyen az újévi fogadalmad, hogy edzel. Aztán a februári fogadalmad is legyen ez. Minden hónapban újítsd meg a fogadalmad. Csak még egy hónap… már csak annyit kell kibírni. Aztán ha kibírtad, egyszercsak azon veszed majd észre magad, hogy megszoktad az extra tennivalókat. Már-már szereted is.

Tudtátok, hogy február 8-án van a kínai újév? Aki az újévi fogadalmakban látja a “na most már tényleg” indítólökést, lecsaphat rá. A többiek pedig próbálják meg minden hónap elején, hogy csak azt a hónapot a változtatásra szánják. Egy hónap nem olyan sok idő, ki lehet bírni. A következő hónapban picit más lesz.

Én ma sminkeltem. Jó, csak egy nagyon picit. Ettől nem leszek egészségesebb, nem leszek okosabb vagy formásabb, szóval ez nem egy olyan nagy cucc. Az, ha te az edzéses terveidnek (fogadalmaidnak) több esélyt adsz, több erőt fektetsz bele, az teljesen logikus. Egy “picit” több haszna van hosszú távon az edzéseknek, az egészséges életmódnak, érdemes nagyobb áldozatokat hozni.

Ha mozgást viszel az életedbe:

  • erősíti az immunrendszert
  • kevésbé gyötör meg a stressz
  • jó hatással van a hormonszintekre (stresszhormon, női hormonok, no meg ht helló, endorfin, a kedvenc boldogsághormonunk)
  • pihentetőbben alszol
  • jót tesz a csontjaidnak
  • a vérkeringés javulásának köszönhetően még a gondolkodás is jobban megy
  • csökkenti egy csomó betegség kockázatát 
  • enyhül az ülő életmód miatti hátfájás, csípőfájdalmak, lábduzzadás
  • emésztésjavító hatása is van a mozgásnak
  • a bőröd is szebb lehet, hiszen az izzadással egy csomó felesleges cucctól megszabadulsz
  • és persze formálja az izmokat
  • több kalóriát égetsz el és a súlyod megtartásához többet ehetsz vagy ha fogyni szeretnél, kevésbé gyötrelmes az út 

Látjátok mennyivel több előnye van az edzésnek, minthogy sminkelek? De becsszó, ha ti edzetek, akkor én gyakrabban fogok sminkelni és mindenki jól jár ;)

Találjatok okot az edzésre. Egyik nap azért eddz, mert “csakazértis”, mert megmutatod, hogy akkor is menni fog, ha eddig 18x elbuktál, a mostani lesz az igazi. Másik nap eddz azért, hogy a bőröd szebb legyen. Utána hogy kiérdemeld a hajmosást az illatos samponnal. Aztán pedig hogy a gerincednek kedvezz. Minden napra találj valamilyen okot.

Tűzz ki változatos célokat, gondolkozz projektekben, ha úgy könnyebb!

Februárban mozogj olyat, ami a gerincednek jó. Próbálj ki minél több mozgásformát, amire ez igaz.

Márciusban a kardiómozgások legyenek a középpontban és menj sétálni, gyalogolni, biciklizni, spinningre vagy aerobikra, futni vagy ellipszis trénerezni. Próbálkozz, keresgélj, kutass!

Áprilisban? Nem is tudom… mi a TE szíved vágya? Végigpróbálni a táncos órákat? vagy a jógaféleségeket? Esetleg a kerület összes edzőtermébe benéznéd? Vagy a bolond áprilisban a legbolondabb barátnőddel mennél inkább kettesben edzeni és páros bérletet vennétek? Talált meg, hogy te mire vágysz a legjobban!

Tudom, hogy nehéz. Látod, nekem is van, amiben elbukom, max nem feltétlenül beszélek róla. Lehet, hogy neked nem esik nehezedre naponta sminkelni, nekem meg igen. Lehet, hogy te örömödet leled a főzésben és könnyen átvariálod az ételeket egészségesre, én pedig nem szeretek főzni, úgyhogy mindig ugyanazt a pár bevált receptet követem. Nekem ez a nehéz. És igen, van, hogy nekem sincs kedvem felkelni edzeni. Van ilyen. Nem kell mindig 100%-ot teljesíteni, de próbálkozni kell. Az elmúlt két hónapban minden héten kipróbáltam legalább egy új receptet és rájöttem, nem is olyan durva. Csak jó recepteket kell kipróbálni és máris megjön a kedvem a főzéshez. Jó, nem azzal kelek reggel, hogy bárcsak főzhetnék megint, de már nem szenvedek közben. Csak jó irányban kellett elindulni. Te se add fel a mozgást csak azért, mert egy-két mozgásforma nem jött be. Keress, próbálkozz, több óratípust, több edzést, DVD-ket, youtube-ot, bármit, amihez kedved támad és mindig örülj, hogy tettél valamit az egészségedért. Ha nem is lett az új kipróbált edzés a kedvenced, a nagy keresési folyamat közben is mozogtál. Tudod, nem az út vége a fontos, hanem az út maga. Közben is mozogtál és mozogni jó!

Te hogy állsz? Neked mi az, ami könnyen megy és mi az, ami igazán nehézséget jelent?

SZTK-rovat: sokat állok, fáj a hátam

Az SZTK-rovatot az egyik nagyon gyakori problémával kezdeném, már csak azért is, mert én is ettől szenvedtem, de úgy, hogy nem is tudtam, hogy ez “szenvedés”, annyira az életem része volt, hogy nem tudtam, hogy nem ez a normális. Ha pár percnél tovább kellett állnom, mindig megfájdult a derekam. Aztán megtudtam, hogy ez miért van, elkezdtem célirányosan tornázni is. Nem sokkal később edző is lettem, gerinctréninget és Pilatest tartottam orrba-szájba. TUDTAM, hogy mi lesz a hatás, mégis meglepődtem, amikor szembesültem a változással. De csak évekkel később, csak mert annyira el voltam foglalva mindennel, hogy fel sem tűnt.

sztk rovat

Több oka is lehet annak, hogy fáj a derekad, ha sokat állsz, én az egyikről fogok beszélni. Legtöbbször olyanoknál fordul elő, akiknek fokozott ágyéki lordózisa van és/vagy gyenge izmok a környéken. Mijaza fokozott ágyéki lordózís? A gerinc gyárilag egy S alakú vonal, a nyaknál egy homorulat, háti szakaszon egy domborulat, ágyéki szakaszon ismét homorulat, keresztcsonti szakaszon pedig domborulat, bár ez már többnyire nem látszik, mert a fenekünk gömbölyded formái érvényesülnek inkább. Ha ez a gyári állapot nincs meg, akkor a porckorongokra és az izmokra nem úgy és nem akkora terhelés hárul, mint amire ki lettek találva, ezért hamar megfájdul. Hosszú távon ennek izgalmasabb következményei is lehetnek (növeli a sérvre a hajlamot).

Ami leginkább befolyásolja a sokat-állok-fáj-a-derekam tünetet:

  • gyenge farizmok
  • gyenge hasizom
  • berövidült psoas (csípőhajlító izmok)
  • berövidült combhajlító
  • túlterhelt deréktáji izmok
  • fokozott ágyéki homorulat (ez ilyen tyúk-tojás szituban van az első néggyel)

Nem azt mondom, hogy mindenkinek ez a baja, nem biztos, hogy mindig ettől van a derékfájás, látatlanban nem tudhatom, de ez egy elég gyakori indok. Mit lehet akkor tenni ellene?

  • farizmot erősíteni
  • hasizmot erősíteni
  • csípőhorpaszt nyújtani
  • combhajlítót nyújtani
  • deréktáji izmokat lazítani
  • odafigyelni a helyes testtartásra állás közben
  • megfelelő ülőalkalmatosságot választani és azon helyes testtartással ülni

A hogyanról is eshet pár szó, persze mindegyikre van még 34234 másik variáció, most az én személyes kedvenceimet fogom megmutatni. Ezeket érdemes beilleszteni a mindennapi edzésbe, vagy ha ilyen gyakorlat fordul elő a csoportos órán, amire jársz, megörülni, hogy beleillesztették a programba és koncentrálni az izommunkára. Tudjátok, minél jobban koncentráltok az adott izomra, annál esélyesebb, hogy helyesen és jól munkára fogjátok azt.

Bővebben…

LoveYourBelly egyéni órák

Három féle ember létezik: az egyik, aki csoportban szeret edzeni, a másik, aki inkább egyedül (vagy személyi edzővel), a harmadik pedig, aki egyáltalán nem szeret edzeni. Hiszek benne, hogy a harmadik csoportból át lehet kerülni az elsőbe vagy a másodikba, csak ügyesen kell keresni a megfelelő mozgásforma, helyszín és edző után. De ez egy másik napra való téma.

Megvannak a csoportos edzés előnyei, motiváló tud lenni, pörög az adrenalin, jó a hangulat, buliérzés, versengés, öltözői csevej, csoporthoz tartozás élménye, hogy tudjátok egymást a cél felé lökdösni no meg még sok más érv szól amellett (igen, olcsóbb is :P), miért is olyan élvezetes csoportban edzeni.

Az személyi edzésnek (vagy ahogy én mondom inkább, egyéni óra vagy magánóra) is számtalan előnye van, ami teljesen köztudott. Például, hogy egyénre szabott lehet az edzésprogram, nem kell sem időben sem semmi egyébben másokhoz alkalmazkodni. Az edző téged motivál, nem oszlik meg a figyelme, tényleg minden a te érdekedben történik, az óra minden egyes másodperce rólad szól.

Ezek az általánosságok, amik mindenféle mozgásformára igazak.

És akkor most jön az, amivel mostanában elég gyakran szembesülök. A LoveYourBelly többnyire kisbabás anyukák körében népszerű (teljesen érthető okokból). Sokan vannak viszont, akik a babájukat, kisebb-nagyobb gyereküket nem tudják hova tenni a tanfolyam idejére. Csoportlétszámtól függően szoktam mondani, hogy hozzák nyugodtan a babákat, de sokan nem szívesen teszik ezt. Vagy a gyerekek túl nyüzsgőek, vagy úgy érzik, nem tudnak eléggé a tornára koncentrálni, esetleg másokat zavarhat egy “idegen” gyerek jelenléte.

lYB egyeni

Egyéni órában ez nem akkora probléma. Nem kell azon aggódni, hogy

a) hova tedd a gyereket, mert elhozhatod magaddal

b) zavarja-e majd a többi résztvevőt, hogyha hangoskodik, mocorog a gyerek, mert nem lesz más, csak én

c) rajtad fog ugrálni a kislányod/kisfiad, mert hősiesen megvédelmezlek majd és segítek abban, hogy a gyakorlatokra tudj koncentrálni

Ráadásul azt is ki tudjuk kísérletezni, hogy melyik gyakorlatba hogyan illeszthető bele a babázás, van, aminél elfér alattad, melletted, van, aminél variálni kell. De nem otthon egyedül kell kitalálni, hogy mi legyen.

Nem azt mondom, hogy ez a legegyszerűbb módja a mozgásnak, mert semmi sem egyszerű, ahol nem tudsz 100%-ban magadra figyelni, semmi sem egyszerű onnantól kezdve, hogy a két csíkot megláttad a teszten, de nem lehetetlen. Egyáltalán nem kivitelezhetetlen. Egyéni órában minden sokkal egyszerűbben megoldható :)

Igen, az egyéni óra LoveYourBelly-ben is többe kerül, mint a csoportos, de legalább el tudsz jutni megtanulni a módszert. Nem is kell végigvárni a sorodat, amíg megvizsgálom a többi résztvevőt a csoportban (jó, nálam ez úgysem túl hosszú idő, mert általában 4-10 fős csoportok vannak), úgyhogy hamarabb végzünk. És arra sem kell várni, mikor sikerül végre új tanfolyamidőpontokat kiírnom. Csak egy e-mailés keresünk valami gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt kompatibilis időpontot. Jól hangzik?

Ha szeretnél még szülés  utáni edzéssel, életmóddal kapcsolatos infókat olvasni, kattints ide és töltsd le a “Negyedik trimeszter – 12 tipp a hatékony felépüléshez” című ingyenes ebook-omat.

FitMóni

Naszóval. Van az úgy, hogy az ember eltervez valamit, de valahogy mégsem jön össze. Így volt ez Mónival és velem is, mert amikor megtudtam, hogy babát vár (már a harmadikat), letámadtam, hogy nem szeretne-e írni arról, hogy milyen is az élet így, sportosan-babásan. Ez végül nem jött össze, de most újult erővel, egy új fiúval gazdagabb életben újra itt van. És ír nektek. Arról, milyen is a visszaszokás az edzős mindennapokba, mi más, mi nem más, mindig ami jön majd. Olvassátok Móni sorait szeretettel arról, milyen az élet egy baba születése után sport terén.

Amikor támad egy olyan érzésed, hogy ez már veled megtörtént, és amikor tényleg így is van…
avagy a visszatérők reménye.

Azt szokták mondani sosem késő elkezdeni, én most azt mondom sosem késő folytatni sem.strong_squirrel

Tavaly nyáron, amikor kiderült, hogy harmadik babám már ott lapul a pocakomban már túl voltam egy sikeres életmódváltáson. Addigra megszabadultam korábbi 6-8 kg súlyfeleslegemtől és némi izomzatot is felszedtem magamra. A before-after képeim alapján akár még elégedett is lehettem volna, persze nem voltam, de ez egy más kérdés, pedig most a fél karomat odaadnám, ha holnap reggel olyan fittségi állapotban ébredhetnék, mint a terhesség előtt.

De ne szaladjunk ennyire előre!

Szóval a sikeres életmódváltásból, a tudatos életmódból kiindulva úgy gondoltuk Noémivel, csudijó lenne, ha mindezt az életmódot kismamaként is folytatva, beszámolnék időnként arról, hogyan is alakul a fittmama élet, milyen edzésekkel teszem teljessé a várandósságom.

Nos, mindez csak terv maradt, mert az eredeti elképzeléseimmel ellentétben szinte a nullára redukálódtak az edzéseim a terhesség alatt. A fittmama vágyálmaimmal teleprüszkölt lufik hamar kipukkadtak, amikor kiderült, hogy állapotosan egyáltalán nem tudok edzeni. Ezért most, a 7 hónapig tartó  pocak- és egyéb testrészeim növesztése után, egy 2 hónapos babával, 7 kg plusszal és maximális elszántsággal felvértezve eljött a reload ideje.

Az alapkoncepció és a sok-sok jó tanács alapján illett volna szépen fokozatosan elkezdenem az edzéseket, alapjaitól felépíteni a házikót, de mivel „Ikrek” vagyok, a legrosszabb fajtából, a petárda folyton ott van a fenekemben. Az első néhány light-nak titulált edzés után belevágtam bizony a kőkemény zónázásba, ide nekem az oroszlánt is alapon, merthogy az életmódváltásomat is Péntek Enikő Zóna edzéseivel vittem véghez. (Na jó, meg némi futás, némi pilates, súlyzós edzés….mondtam, hogy a legrosszabb fajtából.) Aztán persze jött a felismerés, hogy bizony gyenge vagyok, mint a pécsudvardi reggeli harmat, nemhogy nincs hozzá állóképességem, sem erőm, de még kitartásom se nagyon, köszönhető a csekély sikerélménynek. Tetézi a helyzetet, hogy mindeközben egy rectus diastasis nem annyira boldog tulajdonosa lettem.  Nem, nem valami díjat nyertem, csak szétnyílt a hasizmom, nagyjából így:

Print

Mivel többször is bebizonyosodott már, hogy semmi sincs véletlenül, az sem, hogy korábban Noémi jóvoltából megismerkedtem a szuperhatékony Love Your Belly edzésprogrammal, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy teljesen felesleges a kapkodás, ezt bizony lépésről lépésre kell végigcsinálnom.

lyb

Erről a nem is olyan kis feladatról fogok időnként beszámolni nektek, abban reménykedve, hogy a motivációt adva és kapva, veletek együtt fogok eljutni a vágyott állapotba.

És hogy mi ez az állapot? A fitt, erős, tettrekész, energikus állapot, amiből jelenleg a tettrekészséget tudhatom csak magaménak. Mint a kismókus, aki a téli pihenőt követően előbújik, és úgy érzi, hogy ő bizony most megváltja a világot, a lábacskái viszont nem viszik a következő fáig sem. Elszánt ugyan, de kevéske ahhoz, hogy nekifutásból célt érjen. Reményeim szerint szó lesz majd arról is, hogy mit töm az a kismókus a szájába, mert mint tudjuk az sem mellékes.

Nos, így. Ha nem is nekifutásból, de szépen lassan lépésenként célt érek és innen azért szép lesz nyerni.

E.M.

9 dolog, amit az edződ titkol előled

Teljesen más témában keresgéltem és belefutottam ebbe a cikkbe, aminek az a címe, hogy 9 titok, amit nem szeretne az edződ, ha tudnál. Érdekes felvetés. Talán tényleg titkolóznak az edzők a vendégeik előtt? Ezek tényleges titkok és Hókuszpókként dörzsöljük a tenyerünket esténként, hogy na, ezt a napot is megúsztuk anélkül, hogy kiderült volna bármelyik is? Nem hiszem. Maximum annyi, hogy nem mindenkinek kell tudni mindent, mert akkor jön a kombinálás. Hogy Juci miért azt az edzéstervet kapta, én meg miért nem. Ő miért fut én meg miért nem? Egyszerű a válasz, mindenkinek más a célja…

De nézzük csak, milyen hiperszuper titkokat említettek a cikkben:

1. titok – Az edzők is csalnak

Így van. Szerintem ez mondjuk nem titok. Itt ugyan pont a dohányzást említik, amit én sem nagyon szoktam érteni, hogyha valaki edz (nem kell hozzá edzőnek lennie), akkor miért teszi, hiszen azon kívül, hogy az egészségnek nem tesz jót úgy összességében, az edzésteljesítményt is rontja, visszavet a fejlődésben. Szóval ezt tényleg nem értem. De mondjuk étkezésben ér “csalni”. Én mondjuk nem veszem ezt csalásnak, mert kicsit megengedőbb vagyok ezen a téren. Amikor mondjuk x óra munka után még jön y órányi edzés, akkor marhára nem szokott érdekelni, hogy betolok egy sütit vagy sem. És azt sem titkolom, hogy nem élek aszkéta életet, hiszen plankelni is tudok koktéllal vagy ciderrel a kezemben. Én ezt nem nevezném csalásnak, inkább csak annak, hogy emberek vagyunk és nem robotok, ezért jár egy kis lazulás időnként. Nem hiszem, hogy pszichésen egészséges dolog, hogyha valaki soha nem tér el a kidolgozott tervektől. És nem, ezekre nagyon kevés betegség ad okot, illetve úgy gondolom, hogy ezen belül is lehet csalni. Mondjuk aki cukorbeteg, a szénhidrátok számolásával, jó lisztekből, egészséges alapanyagokból olyan sütit készít, amire mindenki csak megbotránkozva néz, hogy “ez tuti nem passzol bele a diétába”. Pedig lehet, hogy simán. Én például minden nap eszem valami nasit. Vagy  egy sor csokit vagy házi készítésű sütit. Cukormentesen és többnyire tojás- és tejtermék mentesen, lassan felszívódó szénhidrátból. Mégis süti, ami sokak szemében csalás. Szerintem meg nem az, mivel tökéletesen beleillik a diétámba. Nem eszem semmi tiltott dolgot, nem lépem át a napi kalóriabevitelt sem vele, nem sanyargatom magamat, hanem csak jólesően falatozom. Ez szerintem nem csalás, mások szemében viszont lehet, hogy az. Talán nem vagyok elég fanatikus?

2014 02

2. Nem kezelnek mindenkit egyformán

Itt kicsit másról beszélnek, hogy fásult lesz az edző és nem lesz mindenkivel olyan hajtós, összeszedett, akármilyen. Én inkább arra asszociáltam a cím alapján, hogy perszehogy nem kezelünk egyformán mindenkit. A 68 éves néni nem ugyanazt kapja, mint a 26 éves fiú. Pont erről szól a személyi edzés, nem? Hogy mindenkivel máshogy bánjanak, nem? És akár az is lehet, hogy a csoportos órára újonnan érkezett, 15 éve nem mozgó, most először kimozduló vendéget kicsit több figyelemmel látjuk el, több instrukciót kap, több odafigyelést, mint a vendég, aki már évek óta jár és ezeket már mind hallotta. Mert ő is volt ugyanebben a szituban. Mindenkit máshogy kezelünk és szerintem ez így van jól.

3. Nem te vagy a főnök

Ez így van. Te, a vendég, a kliens, a megrendelő vagy és ugyan a “vevő a király” de mondjuk ez abból is áll, hogy a legjobbat szeretnénk adni. Hiába jön oda valaki, hogy ő bizony csak kardióval szeretne fogyni, de azt gyorsan, akkor igenis megpróbáljuk befolyásolni, hogy hasznosabb, ha nem csak kardió van, hanem erősítés is és helyes táplálkozás is, nem pedig koplalás, mert a gyors nem mindig jó. A tartós fogyás a jó. Szóval nem, nem mindenben a vendég dönt, de a vendég döntése az volt, hogy minket bíz meg az edzéssel, hogy mi találjuk ki, hogyan lehet célt érni és egészséges testet “kapni”.

leg day

4. Kaphatsz kedvezményt, ha kérsz

De ha nem, akkor meg kussolunk. Nem tudom, ez másoknál hogy van, de akiket ismerek, ők nem szokták lenyúlni a vendégeket, hanem mindig a legkedvezőbbeket ajánlják. Én is ilyen vagyok. Pont tegnap estem el könnyen megszerezhető 6 ezer forinttól, mert megkérdeztem a vendégtől, mit is szeretne elérni tulajdonképpen és aztán inkább javasoltam valami egészen mást. Valami olcsóbbat és időtakarékosabb megoldást. Vagy én vagyok nagyon szerencsés és normális emberekkel körülvéve, vagy ez a dolog itt nem annyira jellemző.

5. Vannak dolgok, amik borzasztóan idegesítenek minket

Ez tény, emberek vagyunk, persze, hogy vannak dolgok, amik bosszantanak. Engem két három dolog szokott idegesíteni. Ha késik valaki (ez a privát életemben is így van :P), illetve ha nem megfelelő ruhában szeretne edzeni vagy ha a telefont nyomkodja edzés közben. Ha késik valaki és az nem egyszeri dolog, mert amíg teleportálni nem tanulunk meg, addig ez bárkivel előfordul, de ha valaki rendszeresen késik, rettentő bosszantó tud lenni. Nem lehet időben kezdeni az edzést, le kell rövidíteni, ha pedig csoportos óráról van szó, akkor kimarad a bemelegítés és jön a dilemma, hogy beengedjük-e egyáltalán az órára. Az is olyan nem-tudok-mit-kezdeni-a-helyzettel-dolog, amikor valaki egyszerűen edzésre alkalmatlan ruhában érkezik az órára. Vagy nem hajlandó levenni az ékszereit. Egyrészt balesetveszélyes, másrészt az ékszereknek sem tesz jót (súlyzózni gyűrűbe? hell, no). És a harmadik, ami tényleg bosszantó szerintem, amikor nem tud az edzésre koncentrálni valaki, mert folyamatosan a telefonját nyomkodja. Oké, egyedül edz, ül a biciklin és unatkozik… jó, legyen. De személyi edzésen? Vagy csoportos órán mondjuk egy egyensúlygyakorlat közben? Nem. Nem. Nem. Nem elfogadható szerintem.

phone-at-the-gym-etiquette

6. Nincs is mindig szükség az edzőre

Ez is igaz. Van az a helyzet, amikor nem szükséges. Nem kell, hogy minden percben ott álljon melletted valaki. Nem _kell_, de attól még igencsak jólesik és hasznos tud lenni. Pár éve edzek már, pár éve edzőként is dolgozom, tudom, mit hogyan kell, tudom, milyen a helyes kivitelezése a gyakorlatoknak vagy éppenséggel hogyan kell felépíteni egy edzést, vagy éppen egy komplett edzéstervet, ennek ellenére, az elmúlt hónapom legjobb része az volt, hogy elmentem máshoz személyi edzésre. Volt egy óra, amikor nem nekem kellett kitalálni, hogy mit csináljak, amikor nem nekem kellett számolni (vérbeli bölcsész vagyok, nehezen megy a számolás), amikor valaki más figyelt helyettem is, amikor észrevette azt a pár milliméternyi eltérést, ami nekem már fel sem tűnik. És amikor végre nekem mondták, hogy “jól dolgoztál!” Eszméletlen jó érzés.

great workout

Az alapok megtanulása után, némi gyakorlatszerzést követően tényleg nem szükséges, hogy _mindig_ jelen legyen az edző, de attól még jó és hasznos. Az elmúlt egy hónapban (pedig csak heti egyszer volt személyi edzés) látványosan fejlődtem, pedig tényleg csak örömedzés volt, minden extra koncepció nélkül. Nem volt szükséges, de jót tett nekem. Lelkileg, testileg, minden formában :)

7. Edzőnek lenni piszkos munka

True story. Nem mindig, de előfordul. Itt az edzés utáni romeltakarítást említi, ami azért nem annyira vészes, ha az ember nem a saját termében tart edzéseket, mert akkor valószínűleg a takarítónő majd jön és elintéz mindent. Persze sajnos “mifelénk” a cikkben említett probléma, hogy koszosak a matracok, elég aktívan jelen van. Én is voltam pár helyen, ahol a matrac egyszerűen lábszagú vagy izzadtságszagú volt. Hátömmizé. Nem menő. Persze, én meg a másik véglet vagyok, mert ha megyek, viszem a saját matracomat, ha pedig hozzám jönnek, akkor óra után illatos fertőtlenítő kendővel törölgetem a matracot, hogy a következő vendégnek se kelljen az előző izzadtságában fetrengenie. Ez néha vicces, mert általában mindenki cuki és lelkes és segíteni akar, gyorsan fel is tekeri a matracot, aztán magyarázkodhatok, hogy de stiklim van és takarítok, törölgetek, ne pakoljon senki semerre :D

8. Az edzők hagyják, hogy te végezd a munkájukat

Ezt a részt nem is értettem. Azt írták, néha nincs elég önbizalma az edzőnek és inkább hagyja magát sodródni. Nahátna. Lehet, hogy én vagyok a naiv, de úgy gondolom, egy edző ennél már előrébb van, ha pedig mégsem, akkor tovább kell lépni. Nem arról van szó, hogy nem hallgatjuk meg a vendég igényeit, nem befolyásolja az edzéstervezésünket, ha mondjuk beszámol arról, hogy a gyógytornásznál mi történt vagy edzés után hogyan érezte magát. De ezekből a tényekből levonjuk a konzekvenciát és eszerint módosítunk, nem pedig meghallgatjuk, hogy mit szeretne csinálni és mi csak hangosan számolunk.

9. Nem motiválnak eléggé az intenzívebb edzésre

Nem mindenkinek van szüksége arra, hogy erőszakosan tolják előre. Egy jó edző felismeri, hogy az adott klienst “rugdosni” kell-e vagy jobban fejlődik, ha inkább óvatosan, észrevétlenül terelgeti. Én például kivagyok a “toljaaaaad, toljaaaaaaad, még 12334 ismétlés”-t kiabáló edzőktől. Nekem ne ordítsa az arcomba senki, hogy “ne hagyd abba, meg tudod csináááááááálni!”. Köszönöm szépen, tisztában vagyok a képességeimmel és korlátaimmal, mindent addig csinálok, amíg érzem, hogy jó és minimálisan feszegetem a határaimat, de nem erőszakkal átugrom azokat. És sokan vannak így. Nem KELL mindenkit tolni, van, aki megy magától. Van olyan vendégem nekem is, akinek igenis kell mondani ezeket a push-oló mondatokat, akit “rugdosni” kell, aki ezt igényli és így fejlődik. És élvezi. Hát megkapja :) Van, aki inkább óvatoskodik, vele egészen máshogy néz ki egy óra. Egymás óráját meglátnák, megdöbbennének, hogy mennyire más a kettő és mégis ugyanúgy eredményre lehet jutni. Szóval nem, nem erőszakoskodunk, ha nem kell, ami viszont nem azt jelenti, hogy hagyjuk, bárki is ellustálkodja az edzést.

Bad-Personal-Trainer

Hát ezek a nagy titkok. Volt közte nektek bármi újdonság?

Elmondom, nekem milyen nagy titkaim vannak. Akikkel az öltözőben össze szoktam futni időnként, tudják már ezt mind:

– időnként nincs kedvem edzeni (jóból is megárt a sok, ugye?)

– sajnálom a pénzt az edzős ruhákra, ezért leginkább a Decathlon reklámarcának mehetnék el (és hozzátenném, hogy így is több pénzem van már edzős cuccokban, mint rendes ruhában :P)

– amikor nyafi vagyok, kakaóscsigához folyamodom

– lassan, nagyon lassan erősödöm meg a csuklókinyírásom óta – cipésznek a cipője…. (ezért sem szabad sok időt kihagyni edzéssel, marha nehéz visszatornázni magunkat – 5 év alatt elért teljesítményt pár hónap alatt úgy elveszítettem, hogy most így, fél év után kezdem látni az alagút végét, hogy újra meg tudok majd mindent csinálni)

– mindig mondom mindenkinek, hogy az edzés mellett az is fontos, hogy időnként eljussunk masszázsra, de nálam ez sokkal-sokkal ritkábban következik be, mint amit ajánlani szoktam nektek

Azt hiszem, ennyi a sok-sok titkom. Ti tudtok még valamiről, ami Nagy Titok az edzőknél és meglepődtetek, amikor kiderült?