“Neked könnyű lehet” – az újévi fogadalmakról februárban

A január erősen azzal telt, hogy a szerdai Pilates órákon sakkoztunk a hellyel, mindenki elférjen, mindenki meg is tudjon mozdulni. Jött sok új arc, persze nem fogok mindent az újévi fogadalmakra, mert épp hirdetések is futottak, nyilván amiatt is jöttek új érdeklődők, de múlt szerdán már újra minden a régi volt. A “régi”, összeszokott banda volt szinte csak (mert vannak hős bérletvásárlók is ám, akik maradtak <3) és nem én mondtam ki, hanem az egyik lány, hogy elég hamar vége lett a lelkesedésnek, ha tényleg az újévi fogadalmak be nem tartása miatt esett vissza a létszám a szokásosra.  Elmélkedtünk is, hogy milyen rossz ez így.

Aztán rájöttem, hogy mi is lett az én újévi fogadalmammal. Életemben először lett újévi fogadalmam. És minő meglepetés, nem tartottam be. Mindig tervezek, de azt már decemberben, bár ez inkább a vállalkozásos életforma miatt van, illetve januárban szoktam magam megjutalmazni egy személyi edzéssel, terembérlettel vagy valamilyen tanácsadással, amit én mind meg tudnék csinálni, de olyan jól esik, amikor más gondolkozik helyettem. Naszóval, idén lett egy újévi fogadalmam. Megfogadtam, hogy minden héten legalább egyszer fogok sminkelni akkor is, ha nincs semmi extra kimenős program. Most elég sok otthondolgozós, emberekkel nem találkozós és edzős munkám van, mondjuk úgy, hogy mivel egyik sem igényel semmi kiöltözős megjelenést, többnyire jóganadrágban feszítek itthon. Úgyhogy jött ez az elhatározás, hogy én bizony sminkelni fogok. A múlt heti Pilatesen pedig mondtam, hogy hát, már el is buktam vele, mire a Pilateses Zoknis Lány kérdezte, hogy dehát miért terveztem ilyet, ha ennyire nem megy.

És akkor rájöttem, hogy én vagyok a kifogáskeresők királynője. Mert kifogásokat találni könnyű. 

Pedig megfogadtam a saját tanácsaimat, nem voltak irreálisak az elképzeléseim. Heti egyszer csak úgy sminkelni nem nagy cucc. Nem azt fogadtam meg, hogy tűsarkúban fogok járni tupírozott hajjal, transzvesztitákat megszégyenítő sminkkel. És mégis.

Azonnal meg is világosodtam, hogy mindenkinek meg van a maga nehézsége, bármilyen reális célokat is tűz ki. 

Nekem ez a sminkelés. Pedig szeretem magamat kisminkelve látni. Szépnek is látom magamat sminkkel. Szeretem, ha profin kisminkelnek (najó, az alapozórengeteget nem, de hogy szép formákat és színeket pingálnak a fejemre), szeretem, hogy fény van a szememben tőle, jólesik sminkben lenni és mindig szebb ruhákat is veszek fel, ha ki vagyok sminkelve. És mégis. Mégis van, ami legyőz. Nem kelek fel, mert inkább még öt percet alszom. Ó, minek sminkeljek, úgyis csak macinacit veszek. Á, lesz ma is egy edzés, mi van, ha leolvad a sminkem közben (nem mintha attól leizzadnék, hogy egyéni órán valaki más gerinctréninges gyakorlatokat csinál – de persze menjünk inkább biztosra, sosem lehet tudni). Inkább válaszolok egy e-mailre. Vagy posztolok fészbukra, fotót szerkesztek vagy bármi mást csinálok az extra öt percemben.

Basszus, öt percről sincs szó és mégis mennyi kifogást találok. Pedig tényleg akarnám.

Ez nekem nehezemre esik.

De van, ami nekem már “könnyű”. Ami a napjaim része, bár ebben is lehet mindig javítani. Nem kell hozzászoktatni magam az edzéshez, mert már évek óta benne vagyok. Azt hiszem, hálás vagyok a sorsnak, hogy tinikoromban szépen (tudjátok “nem vagyok kövér, csak nagyobb felületen szép”) kigömbölyödtem és már akkor muszáj volt nekiállni edzeni és a kajára odafigyelni. Tinédzserként, amikor még annyi minden változik bennünk, körülöttünk, sokkal könnyebb beleszokni valamibe.

Mindenkinek más a nehéz, ezt be kell látni.

Vicces, hogy nekem nem megy a napi öt perc extra, közben meg csodálkozom (szomorkodom), hogy másoknak az edzést nem sikerül beilleszteni a mindennapokba. Ami nem épp öt perc. Szervezést igényel. Átvariálást igényel. Lehet, hogy új ruhát is be kell hozzá szerezni. Vagy bébiszittert, hogy a gyerek se egyedül üljön a járókában.

Van egy csomó kifogás, hogy miért ne csináljunk valamit, amit kitaláltunk. Mert nehéz. Mert nem akaródzik. Mert segítséget kell kérni hozzá. És mégis. Próbálkozni kell, amíg egyszercsak sikerül. Ha ehhez újévi fogadalmak kellenek, hogy akár egy hónapig is menjen, akkor legyen. Legyen az újévi fogadalmad, hogy edzel. Aztán a februári fogadalmad is legyen ez. Minden hónapban újítsd meg a fogadalmad. Csak még egy hónap… már csak annyit kell kibírni. Aztán ha kibírtad, egyszercsak azon veszed majd észre magad, hogy megszoktad az extra tennivalókat. Már-már szereted is.

Tudtátok, hogy február 8-án van a kínai újév? Aki az újévi fogadalmakban látja a “na most már tényleg” indítólökést, lecsaphat rá. A többiek pedig próbálják meg minden hónap elején, hogy csak azt a hónapot a változtatásra szánják. Egy hónap nem olyan sok idő, ki lehet bírni. A következő hónapban picit más lesz.

Én ma sminkeltem. Jó, csak egy nagyon picit. Ettől nem leszek egészségesebb, nem leszek okosabb vagy formásabb, szóval ez nem egy olyan nagy cucc. Az, ha te az edzéses terveidnek (fogadalmaidnak) több esélyt adsz, több erőt fektetsz bele, az teljesen logikus. Egy “picit” több haszna van hosszú távon az edzéseknek, az egészséges életmódnak, érdemes nagyobb áldozatokat hozni.

Ha mozgást viszel az életedbe:

  • erősíti az immunrendszert
  • kevésbé gyötör meg a stressz
  • jó hatással van a hormonszintekre (stresszhormon, női hormonok, no meg ht helló, endorfin, a kedvenc boldogsághormonunk)
  • pihentetőbben alszol
  • jót tesz a csontjaidnak
  • a vérkeringés javulásának köszönhetően még a gondolkodás is jobban megy
  • csökkenti egy csomó betegség kockázatát 
  • enyhül az ülő életmód miatti hátfájás, csípőfájdalmak, lábduzzadás
  • emésztésjavító hatása is van a mozgásnak
  • a bőröd is szebb lehet, hiszen az izzadással egy csomó felesleges cucctól megszabadulsz
  • és persze formálja az izmokat
  • több kalóriát égetsz el és a súlyod megtartásához többet ehetsz vagy ha fogyni szeretnél, kevésbé gyötrelmes az út 

Látjátok mennyivel több előnye van az edzésnek, minthogy sminkelek? De becsszó, ha ti edzetek, akkor én gyakrabban fogok sminkelni és mindenki jól jár ;)

Találjatok okot az edzésre. Egyik nap azért eddz, mert “csakazértis”, mert megmutatod, hogy akkor is menni fog, ha eddig 18x elbuktál, a mostani lesz az igazi. Másik nap eddz azért, hogy a bőröd szebb legyen. Utána hogy kiérdemeld a hajmosást az illatos samponnal. Aztán pedig hogy a gerincednek kedvezz. Minden napra találj valamilyen okot.

Tűzz ki változatos célokat, gondolkozz projektekben, ha úgy könnyebb!

Februárban mozogj olyat, ami a gerincednek jó. Próbálj ki minél több mozgásformát, amire ez igaz.

Márciusban a kardiómozgások legyenek a középpontban és menj sétálni, gyalogolni, biciklizni, spinningre vagy aerobikra, futni vagy ellipszis trénerezni. Próbálkozz, keresgélj, kutass!

Áprilisban? Nem is tudom… mi a TE szíved vágya? Végigpróbálni a táncos órákat? vagy a jógaféleségeket? Esetleg a kerület összes edzőtermébe benéznéd? Vagy a bolond áprilisban a legbolondabb barátnőddel mennél inkább kettesben edzeni és páros bérletet vennétek? Talált meg, hogy te mire vágysz a legjobban!

Tudom, hogy nehéz. Látod, nekem is van, amiben elbukom, max nem feltétlenül beszélek róla. Lehet, hogy neked nem esik nehezedre naponta sminkelni, nekem meg igen. Lehet, hogy te örömödet leled a főzésben és könnyen átvariálod az ételeket egészségesre, én pedig nem szeretek főzni, úgyhogy mindig ugyanazt a pár bevált receptet követem. Nekem ez a nehéz. És igen, van, hogy nekem sincs kedvem felkelni edzeni. Van ilyen. Nem kell mindig 100%-ot teljesíteni, de próbálkozni kell. Az elmúlt két hónapban minden héten kipróbáltam legalább egy új receptet és rájöttem, nem is olyan durva. Csak jó recepteket kell kipróbálni és máris megjön a kedvem a főzéshez. Jó, nem azzal kelek reggel, hogy bárcsak főzhetnék megint, de már nem szenvedek közben. Csak jó irányban kellett elindulni. Te se add fel a mozgást csak azért, mert egy-két mozgásforma nem jött be. Keress, próbálkozz, több óratípust, több edzést, DVD-ket, youtube-ot, bármit, amihez kedved támad és mindig örülj, hogy tettél valamit az egészségedért. Ha nem is lett az új kipróbált edzés a kedvenced, a nagy keresési folyamat közben is mozogtál. Tudod, nem az út vége a fontos, hanem az út maga. Közben is mozogtál és mozogni jó!

Te hogy állsz? Neked mi az, ami könnyen megy és mi az, ami igazán nehézséget jelent?

Reklámok

A Gyerünk, Anyukám! és én

Azt hiszem, eléggé onlány vagyok (egyszer a fejemhez is vágták, hogy túl intenzív az online jelenlétem :P), tartottam már Aviva tornát és LoveYourBellyt is (no meg 3242345 db angolórát) Skype-on keresztül, jópár kajatanácsadás is megvolt ebben a formában, amikor Nóri megkérdezte, lenne-e kedvem csatlakozni a bandához. Persze, hogy igent mondtam, miért is ne, úgy gondoltam, semmi újdonság nem lesz benne, ez is csak sima internetes cucc. Mekkorát tévedtem!

Először is a technika ördöge mindig igyekszik körbeudvarolni, mert ez azért más módszerrel működik, mint az egyszemélyes dolgok, de már kezdem megszokni. Mindig van egy kis extra pakolás, extra izgalom, hogy minden kütyü működni fog-e, és eleinte azon is túl kellett tenni magam, hogy a töküres lakásban hangosan beszélek. Magamban. Még mindig vannak furcsaságok, még mindig felemelem a fejem és nézelődöm egyik-másik gyakorlatnál, megszokásból, pont mint a hagyományos órákon. Ezek vannak. Meg ezen felül egy csomó minden más, amire nem számítottam.

A legfontosabb, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ennyire azt tudom érezni, hogy velem vagytok az órán, hogy ennyire úgy tűnik, mintha ott lennétek előttem, hogy ennyire jól lehet veletek “társalogni”. Ez nem olyan egyirányú út, mint amilyennek képzeltem, hogy lesz. Tök jó visszajelzések vannak, technikai dolgokról is, emberi dolgokról is. Minden szipiszuper :)

Most épp fut ez a szakácskönyves kihívás, úgyhogy tele a lakás az előszedett könyvekkel (igen, azokkal is, amik eddig még csak dekorációként sem voltak jelen, hanem a szekrény aljában pihentek), az átlépkedések és ide-oda pakolgatások közt pedig megihletődtem, hogy akkor legyen a Pilatesen súlyzó helyett könyvekkel erősítés. Mert miért ne? Párna és plüssállat volt már, egyszer könyv is, jöhet megint. Egy kisebb (nekem Fűszeres Eszter: Leves minden napra) és egy nagyobb (a River Cottage-os fickó Három jó dolog címűje), mert fontos a változatosság. És tornáztunk. Az óra végén pedig megkérdeztem, hogy ki milyen könyvvel tornázott, más is kínozta-e magát vajon azzal, hogy kajás képeket nézzen, miközben épp ledolgozza a kaját :D És annyira jó érzés, hogy nem csak a semmibe kérdezek, hanem van válasz <3 Mert persze fb-n is mindig kérdezek és a blogon is szoktam, de sokszor csak a levegőbe megy a kérdés és nincs válasz. Itt mindig van. Akkár arról, hogy nem, a hajam nem zavart bele a mikrofonba vagy hogy a fény ilyen-olyan, vagy éppen arról, hogy milyen jó, hogy nekem nem annyira helyigényes az órám, nem kell óra előtt pakolászni vagy hogy sikerült a hátgömbölyítős gyakorlatokat a teregetés végével összehangolni és ezáltal különleges, összetett gyakorlatokat megalkotni. Sőt, még a lelkemet ápolgató kommentek is vannak, most pedig arról, ki mivel tornázott. Jó dolog az együtt tornázás. Úgy érzem, tényleg ott vagyok veletek, tényleg úgy érzem, itt vagytok velem.

gyerunkanyukam1 gyerunkanyukam2 gyerunkanyukam3

Sajnos én a neveket nem látom, nem tudom, ki ír, ha nincs aláírva, úgyhogy itthon csak névtelen jóakaróként emlegetem a cuki kommentek íróit és a “lányok megint szuperjófejek voltak” mondatokkal illetlek titeket. Csudijó dolgok vannak itt és egy csomó jófej emberrel “találkozhatok” anélkül, hogy kitenném a lábamat a lakásból – ami ebben a mínuszos időszakban nem egy hátrány, az tuti ;)

Meg tudjátok, hogy mi a szuperjó még? Hogy most egy csomóan rám írtak fészbukon vagy e-mailben, hogy jééé, látták a fejemet az interneten és hogy már tényleg mindenhol ott vagyok. Van, akivel azóta már a sokadik üzenetet váltjuk egészen elkalandozós témában, pedig ezelőtt ezer éve nem beszéltünk. Látjátok, a mozgásos dolgok erre is jók, régi ismeretségek felelevenítésére.

Screenshot_2016-01-08-09-54-10

Néha furának néznek, amikor mesélem, hogy épp hova rohanok annyira… hát a nappaliba, hogy edzést tarthassak sok-sok lánynak egyszerre :) Sokaknak furcsa még ez a módi, de aztán a többség meglepődik, mennyire kényelmes is így. És én meg mindig extra boldog vagyok, amikor az óra végén írtok, akár azt, hogy hogyan éreztétek magatokat, vagy mivel tornáztatok (amikor én vízilóval, mások sokszor medvével, zsiráffal és plüss brokkolival szoktak), szavaztok nekem, hogy legyen-e zene vagy sem (jövő héttől lesz, becsszóra megkeresem a vezetéket, amit a karácsonyi pakolásban jól elrejtettem valahova), amikor kérdeztek, amikor mondotok valamit. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire társas élmény lesz ez a Gyerünk, anyukám! dolog :)

Benne voltunk a tévében

Mókás dolog, amikor az ember gyanútlanul ücsörög a kanapén laptoppal az ölében és megcsörren a telefon, a bemutatkozás után jön a megszokott nyitó mondat “Az Aviva tornával kapcsolatban telefonálok”, majd pár másodpercen belül kiderül, hogy itt valami extrábbról van szó. Kiderül, hogy az a kérdés, elmennék-e vajon a Dr. Tóth című műsorba az Aviva tornáról beszélni, esetleg bemutatni. És akkor én lelkesen igent mondok.

dr toth2

Izgatottan készültünk a felvételre. Igen, készültünk, mert nem egyedül mentem, hanem jöttek velem ketten, hogy illusztrálják a tornát. Két barátnőmet vittem, egyiküknek sem idegen az Aviva torna vagy csak úgy a mozgás, mégis izgi dolog volt, ez mégis más volt, hiszen a tévében tornázni valahogy más érzés, mint egy sima edzőteremben.

Korán érkeztünk, kaptunk saját öltözőt, ahonnan pikk-pakk kizavartak minket, hogy gyorsan-gyorsan menjünk a sminkbe. Belőtték a hajunkat, rajzoltak arcot nekünk, az én számra kentek 3 emberre való szájfényt és kész is voltunk. Majd pedig nagyjából három óra múlva szólítottak is minket, hogy most jön a mi jelenetünk :)

Addig sem tétlenkedtünk, igyekeztünk plankelni és hülyelibásan pózolni az öltözőben, ami tele volt X-faktoros fotókkal, gyakoroltuk a mozdulatokat, megoldottuk egymás randizási problémáit, leszerveztünk egy-két programot, én pedig megpróbáltam úgy enni és inni, hogy ne nyaljam le a szájfényt a számról. Nem sikerült.

dr toth 1

De végül bejutottunk és beszéltem pár percet a tornáról, bemutattunk három mozdulatot, majd pedig a közönség is becsatlakozott hozzánk. Vicces volt a közös torna, ahogy rendkívül spontán jöttek a közönség tagjai tornázni. Kicsit többet beszéltem azért a valóságban a torna áldásos hatásairól, de ennyi került csak adásba. No, nem csoda, nem mi voltunk a fő attrakció.

dr toth 3

Novemberben volt a forgatás és csak most, február 24-én került adásba a műsor (rtlmost-on megtekinthető, de youtube-ra sajnos nem tudtam feltölteni), úgyhogy izgulhattunk, hogy vajon az belekerül-e, amikor a lányok majd’ megpukkadnak tornázás közben a végén. De nem, nem látszik :)

Mókás dolog a tévébe járkálni, mókás dolog újságnak interjút adni, de a legmókásabb az, amikor rádióinterjú készül a mozgásos óráimról :)

Hát, ezek lesznek

Tényleg, tényleg próbálkozom. Megpróbálok hű maradni a magamnak tett ígérethez és tényleg kicsit aktívabb leszek a blogon. Ezért kérdeztem is párat, hogy mi mindent szeretnétek (köszönöm szépen az eddigi válaszokat és hálás vagyok, ha még páran kitöltitek, több szem többet lát alapon), tényleg nagyon örültem, mert több dolog, amit kértetek, egyezett az én terveimmel. Azért nem rossz, nem rossz :)

Próbálom kicsit rendszerezni a dolgokat, a bejegyzéseket, és annak ellenére, hogy időnként szétszórt bölcsészlány vagyok, masszívan excel táblák közt szocializálódtam és most is minden ebben van. Tehát a rendszer nálam beválik. Úgyhogy rendszer lesz a blogon is, már-már rovatok lesznek. Méghozzá így:

Hétfő

Edzős elmélkedések, random gondolatok, bemutatkozás kibővítve, azaz egyik-másik mozgásforma, miért jön be nekem, miért oktatom, miért nem. Minden, ami csak úgy spontán eszembe jut. Agymenésnek hívja az ilyesmit a legtöbb barátom. Ezek lesznek. Hétfői agymenés.

Kedd

Szörnyű, szörnyű, megrekedtem a tinédzserkori jajj-de-vicces-az-alliteráció szintjén, úgyhogy ez lesz majd a KajaKedd. Többnyire menüt állítok össze különböző szempontok szerint. Múltkor volt az időmilliomos álommenü, tegnap rögtön kis renitenskedés és smoothie receptek összegyűjtve, de lesz majd gluténmentes, tejmentes, nemszeretemagyümölcsöket menü, teszkógazdsaságos étkezés és mindenféle, amit csak kértek. Eddig nyolcfélét gyűjtöttem össze magamnak, hogy miről szeretnék válogatást készíteni, de jöhetnek még a tippek!

Kaja Kedd

Szerda

Szabadszerda lesz számomra (ma is milyen jól csinálom, ugye?), nem fogok semmit írni. Viszont átadom a lehetőséget Tipikus Flammeres válogatásainak. Ahányszor csak elkészül egy menüvel (tudjátok, ő az, aki szuperül kiszámolja a kalóriákat és a szénhidráttartalmat is), azt szerdán fogom posztolni.

NAPI MENÜ

Csütörtök

A komolyabb, hosszabb (vagy rövid, de velős), semmilyen rovatba nem passzoló, elgondolkodtató, információt-átadó bejegyzések ezeken a napokon jelennek majd meg. Lesz majd arról, hogyan szedjünk fel pár kilót egészségesen, a túledzésről, a betegségekről, egyik-másik superfoodról, plusz azokról a dolgokról, amikről kéritek, hogy írjak.

Péntek

Semmi extra, csak a totális Noémi kattantság: PlankPéntek. Körbeplankelem a várost. Rám fér egy kis városnézés, mindig rájövök, hogy mennyi szuper hely van Budapesten, amiről teljesen elfelejtkeztem már, pedig nagyon jó lenne újra elmenni oda. Például a Hősök terén sem voltam ezer éve és a Várban is csak nyáron futólag. A Naplás-tóhoz is ideje lenne kimenni, de előtte még megteszi a Feneketlen-tó is. Újpest felirat előtt is jó lenne plankelni (ha még megvan egyáltalán), vagy felfedezni, hátha máshol is vannak nagy betűk.

unnamed (2)

Szombat

Ezen a napon nem nagyon lesz semmi, ilyenkor lelkesen tartom a tanfolyamokat mindenfelé, Budapesten és bárhol Pest megyén belül. Szóval ez is egy szabad nap lesz blogügyileg, maximum fészbukon lesznek rövid agymenéseim.

Vasárnap

Igen, visszatérek az alliterációhoz, VendégVasárnap lesz (remélem, értékelitek, hogy legalább nem VidámVasárnap), jönnek majd a szuper vendégposztok. Lesz majd jógás poszt, étkezéssel kapcsolatos olyan dolog, amivel én (még) nem vagyok annyira képben. Lesz arról is, hogy ki hogyan lett szerelmes egy-egy sportba (futás már tuti lesz, de lehet a többi sportra jelentkezni, ha szeretnétek írni róla – név nélkül is ér). Lesznek majd posztok azoktól a szakemberektől, akiket ajánlok. Ja igen, mert szeretném végre kilinkelni azokat az embereket, akiket jó szívvel ajánlok. És itt lesz majd egy kis bemutatkozójuk.

Nagyjából ezek lesznek. Mit szóltok hozzá? Jó az irány vagy inkább térdepeljek egy kicsit a sarokban kukoricán és gondolkozzak el?

Egyik-másik nap posztjai már frissülnek, de az élesítést márciustól várjátok. Addigra minden meglesz, tutibiztos minden meglesz :)

Edzőlét: A gerinctréning és én

Egy csomószor kérdezik tőlem, hogy miért pont a gerinctréning lett a szívem csücske, miért pont ezt az irányt választottam. Nem meglepő módon úgy kerültem ide, hogy fájt a derekam és kellett valami mozgás, ami rendbe hozza. As simple as that.

Fájdogált a derekam, aztán amikor már nagyon szenvedtem, elmentem kipróbálni a gerinctréninget, a Pilatest, a jógát. Akkor a gerinctréning jött be leginkább. Ez abban az időben volt pont, amikor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék edző lenni. És tényleg nem tudom, miért, hogyan, de egyszercsak éreztem, tudtam, hogy nekem ezt KELL csinálnom.

tumblr_inline_ngbvmaYR8I1ro2d43

Amikor elkezdtem nézelődni, hogy merre lehet gerinctréninget tanulni, valahogy minden szál Almásy Csillához vezetett, úgyhogy el is döntöttem, hogy nála fogok tanulni. De mindig túlóvatoskodó vagyok, ha suli kiválasztásáról van szó, így nem akartam olyanhoz menni, akit nem is ismerek. Úgyhogy indult a teszt, meg kellett látogatni Csilla óráját, hogy vajon szimpatikus-e ő egyáltalán nekem. Nos, az volt :) Szerettem az óráját, olyannyira, hogy nem csakhogy a gerinctréning tanfolyamot végeztem el nála, hanem a dinamikus jógát is, ami ugyanúgy a gerinc egészségéért van, csak kicsit más. Ilyen órán jártam nála először, rá is kattantam teljesen. Azóta is az egyik kedvenc óratípusom, bár sokaknak nem, úgyhogy egy ideje ez csak magánórában van nálam, csoportosan nincs :(

A tanfolyam viszont szuper volt, annyit tanultunk a gerincről és egyéb izmokról, hogy azt hittem, bele sem fér majd ennyi infó a fejembe. De aztán sikerült. Aztán ahogy leülepedtek az infók, még inkább úgy éreztem, hogy tovább kell olvasni a témában, továbbképződni, mert a tudásból sosem elég. De hogy merre mentem tovább, arról majd legközelebb ;)

I -3

Gerinctréninget nagyon szeretek tartani. Azóta is, mindig is és szerintem ez mindig benne lesz a top3 mozgásformában, amit szeretek tartani, amit szeretek csinálni. Azért, mert marha jól variálható, nehezíthető, könnyíthető, egy-egy sportágra szabható, a felhasználható eszközök száma korlátlan, egyszóval megunhatatlan. Tudok olyan gerinctréninget tartani, ami egy nyugdíjas néninek tökéletes, de olyat is, ami egy gyúrós férfiembernek, egy sérves és csípőprotézises embernek vagy egy hardcore kettlebellezőnek is jót tesz.

Szeretem a gerinctréninget, mert marha jó érzés, amikor valaki azt mondja, már nem fáj a dereka. Vagy éppen azt, hogy jó, most már muszáj volt jönnie, mert érezte, hogy nem jó, ha kimarad a torna, érződik a derekán. Szeretem a gerinctréninget, mert totálisan kezdők is végezhetik és nagyon sokan vannak, akik belecsöppennek mindenféle kínjuk miatt a tornába és aztán egyszercsak azon veszik észre magukat, hogy határozottan élvezik a mozgást. És aztán elkezdenek kikacsingatni mindenféle egyéb mozgásforma irányába is. És ez így van jól. Sok embert “elveszítek”, mert már készek lesznek arra, hogy máshova is elmenjenek. Nem is szeretnék soha senkit visszatartani. A gerinctréningen megtanulják azt, ami fontos ahhoz, hogy más órán is jól tudjanak mozogni. Hogy más órán is tudjanak úgy mozogni, hogy az a gerincüknek ne csak hogy ne legyen ártalmas, de kifejezetten hasznos lehessen. Szeretem, amikor látom, hogy a mozgás szerelmesei lettek azok, akik korábban meg sem mertek mozdulni vagy azért, mert féltek, hogy fájni fog egy-egy mozdulat, vagy azért, mert egyszerűen kimaradt az életükből az a szakasz korábban, ahol megszerethették volna a mozgást.

Szeretem a gerinctréninget, mert mindenkinek jó, mert bárki belevághat, bárki visszatérhet, mert bárkire rászabható, egyéni igényekhez alakítható. Szeretem, mert jófej emberek jönnek az órára, szeretem, mert mindig jó banda verődik össze egy-egy órán. Sosem vagyunk sokan, de akik jönnek, együtt mozognak és örömüket lelik benne. Mindig jó a hangulat :)

Most épp nincs csoportos gerinctréningem, de ami késik, nem múlik. Addig magánórában igyekszem átélni ugyanezt. Mert lehet úgy is. Ott még gyorsabban lehet fejlődni. Edzhet az, akinek itt fáj, ott fáj, mert addig-addig mozgunk óvatosan, amíg el nem múlik. Amíg el nem kezdi magát jobban érezni a hétköznapokban. Mert a gerinctréning arra jó, hogy testileg, lelkileg jobban érezzük magunkat a tornán kívüli percekben. Is.

Bemutatkozásos, gerinctréningről álmodozós agymenésemet olvashattátok :)

9 dolog, amit az edződ titkol előled

Teljesen más témában keresgéltem és belefutottam ebbe a cikkbe, aminek az a címe, hogy 9 titok, amit nem szeretne az edződ, ha tudnál. Érdekes felvetés. Talán tényleg titkolóznak az edzők a vendégeik előtt? Ezek tényleges titkok és Hókuszpókként dörzsöljük a tenyerünket esténként, hogy na, ezt a napot is megúsztuk anélkül, hogy kiderült volna bármelyik is? Nem hiszem. Maximum annyi, hogy nem mindenkinek kell tudni mindent, mert akkor jön a kombinálás. Hogy Juci miért azt az edzéstervet kapta, én meg miért nem. Ő miért fut én meg miért nem? Egyszerű a válasz, mindenkinek más a célja…

De nézzük csak, milyen hiperszuper titkokat említettek a cikkben:

1. titok – Az edzők is csalnak

Így van. Szerintem ez mondjuk nem titok. Itt ugyan pont a dohányzást említik, amit én sem nagyon szoktam érteni, hogyha valaki edz (nem kell hozzá edzőnek lennie), akkor miért teszi, hiszen azon kívül, hogy az egészségnek nem tesz jót úgy összességében, az edzésteljesítményt is rontja, visszavet a fejlődésben. Szóval ezt tényleg nem értem. De mondjuk étkezésben ér “csalni”. Én mondjuk nem veszem ezt csalásnak, mert kicsit megengedőbb vagyok ezen a téren. Amikor mondjuk x óra munka után még jön y órányi edzés, akkor marhára nem szokott érdekelni, hogy betolok egy sütit vagy sem. És azt sem titkolom, hogy nem élek aszkéta életet, hiszen plankelni is tudok koktéllal vagy ciderrel a kezemben. Én ezt nem nevezném csalásnak, inkább csak annak, hogy emberek vagyunk és nem robotok, ezért jár egy kis lazulás időnként. Nem hiszem, hogy pszichésen egészséges dolog, hogyha valaki soha nem tér el a kidolgozott tervektől. És nem, ezekre nagyon kevés betegség ad okot, illetve úgy gondolom, hogy ezen belül is lehet csalni. Mondjuk aki cukorbeteg, a szénhidrátok számolásával, jó lisztekből, egészséges alapanyagokból olyan sütit készít, amire mindenki csak megbotránkozva néz, hogy “ez tuti nem passzol bele a diétába”. Pedig lehet, hogy simán. Én például minden nap eszem valami nasit. Vagy  egy sor csokit vagy házi készítésű sütit. Cukormentesen és többnyire tojás- és tejtermék mentesen, lassan felszívódó szénhidrátból. Mégis süti, ami sokak szemében csalás. Szerintem meg nem az, mivel tökéletesen beleillik a diétámba. Nem eszem semmi tiltott dolgot, nem lépem át a napi kalóriabevitelt sem vele, nem sanyargatom magamat, hanem csak jólesően falatozom. Ez szerintem nem csalás, mások szemében viszont lehet, hogy az. Talán nem vagyok elég fanatikus?

2014 02

2. Nem kezelnek mindenkit egyformán

Itt kicsit másról beszélnek, hogy fásult lesz az edző és nem lesz mindenkivel olyan hajtós, összeszedett, akármilyen. Én inkább arra asszociáltam a cím alapján, hogy perszehogy nem kezelünk egyformán mindenkit. A 68 éves néni nem ugyanazt kapja, mint a 26 éves fiú. Pont erről szól a személyi edzés, nem? Hogy mindenkivel máshogy bánjanak, nem? És akár az is lehet, hogy a csoportos órára újonnan érkezett, 15 éve nem mozgó, most először kimozduló vendéget kicsit több figyelemmel látjuk el, több instrukciót kap, több odafigyelést, mint a vendég, aki már évek óta jár és ezeket már mind hallotta. Mert ő is volt ugyanebben a szituban. Mindenkit máshogy kezelünk és szerintem ez így van jól.

3. Nem te vagy a főnök

Ez így van. Te, a vendég, a kliens, a megrendelő vagy és ugyan a “vevő a király” de mondjuk ez abból is áll, hogy a legjobbat szeretnénk adni. Hiába jön oda valaki, hogy ő bizony csak kardióval szeretne fogyni, de azt gyorsan, akkor igenis megpróbáljuk befolyásolni, hogy hasznosabb, ha nem csak kardió van, hanem erősítés is és helyes táplálkozás is, nem pedig koplalás, mert a gyors nem mindig jó. A tartós fogyás a jó. Szóval nem, nem mindenben a vendég dönt, de a vendég döntése az volt, hogy minket bíz meg az edzéssel, hogy mi találjuk ki, hogyan lehet célt érni és egészséges testet “kapni”.

leg day

4. Kaphatsz kedvezményt, ha kérsz

De ha nem, akkor meg kussolunk. Nem tudom, ez másoknál hogy van, de akiket ismerek, ők nem szokták lenyúlni a vendégeket, hanem mindig a legkedvezőbbeket ajánlják. Én is ilyen vagyok. Pont tegnap estem el könnyen megszerezhető 6 ezer forinttól, mert megkérdeztem a vendégtől, mit is szeretne elérni tulajdonképpen és aztán inkább javasoltam valami egészen mást. Valami olcsóbbat és időtakarékosabb megoldást. Vagy én vagyok nagyon szerencsés és normális emberekkel körülvéve, vagy ez a dolog itt nem annyira jellemző.

5. Vannak dolgok, amik borzasztóan idegesítenek minket

Ez tény, emberek vagyunk, persze, hogy vannak dolgok, amik bosszantanak. Engem két három dolog szokott idegesíteni. Ha késik valaki (ez a privát életemben is így van :P), illetve ha nem megfelelő ruhában szeretne edzeni vagy ha a telefont nyomkodja edzés közben. Ha késik valaki és az nem egyszeri dolog, mert amíg teleportálni nem tanulunk meg, addig ez bárkivel előfordul, de ha valaki rendszeresen késik, rettentő bosszantó tud lenni. Nem lehet időben kezdeni az edzést, le kell rövidíteni, ha pedig csoportos óráról van szó, akkor kimarad a bemelegítés és jön a dilemma, hogy beengedjük-e egyáltalán az órára. Az is olyan nem-tudok-mit-kezdeni-a-helyzettel-dolog, amikor valaki egyszerűen edzésre alkalmatlan ruhában érkezik az órára. Vagy nem hajlandó levenni az ékszereit. Egyrészt balesetveszélyes, másrészt az ékszereknek sem tesz jót (súlyzózni gyűrűbe? hell, no). És a harmadik, ami tényleg bosszantó szerintem, amikor nem tud az edzésre koncentrálni valaki, mert folyamatosan a telefonját nyomkodja. Oké, egyedül edz, ül a biciklin és unatkozik… jó, legyen. De személyi edzésen? Vagy csoportos órán mondjuk egy egyensúlygyakorlat közben? Nem. Nem. Nem. Nem elfogadható szerintem.

phone-at-the-gym-etiquette

6. Nincs is mindig szükség az edzőre

Ez is igaz. Van az a helyzet, amikor nem szükséges. Nem kell, hogy minden percben ott álljon melletted valaki. Nem _kell_, de attól még igencsak jólesik és hasznos tud lenni. Pár éve edzek már, pár éve edzőként is dolgozom, tudom, mit hogyan kell, tudom, milyen a helyes kivitelezése a gyakorlatoknak vagy éppenséggel hogyan kell felépíteni egy edzést, vagy éppen egy komplett edzéstervet, ennek ellenére, az elmúlt hónapom legjobb része az volt, hogy elmentem máshoz személyi edzésre. Volt egy óra, amikor nem nekem kellett kitalálni, hogy mit csináljak, amikor nem nekem kellett számolni (vérbeli bölcsész vagyok, nehezen megy a számolás), amikor valaki más figyelt helyettem is, amikor észrevette azt a pár milliméternyi eltérést, ami nekem már fel sem tűnik. És amikor végre nekem mondták, hogy “jól dolgoztál!” Eszméletlen jó érzés.

great workout

Az alapok megtanulása után, némi gyakorlatszerzést követően tényleg nem szükséges, hogy _mindig_ jelen legyen az edző, de attól még jó és hasznos. Az elmúlt egy hónapban (pedig csak heti egyszer volt személyi edzés) látványosan fejlődtem, pedig tényleg csak örömedzés volt, minden extra koncepció nélkül. Nem volt szükséges, de jót tett nekem. Lelkileg, testileg, minden formában :)

7. Edzőnek lenni piszkos munka

True story. Nem mindig, de előfordul. Itt az edzés utáni romeltakarítást említi, ami azért nem annyira vészes, ha az ember nem a saját termében tart edzéseket, mert akkor valószínűleg a takarítónő majd jön és elintéz mindent. Persze sajnos “mifelénk” a cikkben említett probléma, hogy koszosak a matracok, elég aktívan jelen van. Én is voltam pár helyen, ahol a matrac egyszerűen lábszagú vagy izzadtságszagú volt. Hátömmizé. Nem menő. Persze, én meg a másik véglet vagyok, mert ha megyek, viszem a saját matracomat, ha pedig hozzám jönnek, akkor óra után illatos fertőtlenítő kendővel törölgetem a matracot, hogy a következő vendégnek se kelljen az előző izzadtságában fetrengenie. Ez néha vicces, mert általában mindenki cuki és lelkes és segíteni akar, gyorsan fel is tekeri a matracot, aztán magyarázkodhatok, hogy de stiklim van és takarítok, törölgetek, ne pakoljon senki semerre :D

8. Az edzők hagyják, hogy te végezd a munkájukat

Ezt a részt nem is értettem. Azt írták, néha nincs elég önbizalma az edzőnek és inkább hagyja magát sodródni. Nahátna. Lehet, hogy én vagyok a naiv, de úgy gondolom, egy edző ennél már előrébb van, ha pedig mégsem, akkor tovább kell lépni. Nem arról van szó, hogy nem hallgatjuk meg a vendég igényeit, nem befolyásolja az edzéstervezésünket, ha mondjuk beszámol arról, hogy a gyógytornásznál mi történt vagy edzés után hogyan érezte magát. De ezekből a tényekből levonjuk a konzekvenciát és eszerint módosítunk, nem pedig meghallgatjuk, hogy mit szeretne csinálni és mi csak hangosan számolunk.

9. Nem motiválnak eléggé az intenzívebb edzésre

Nem mindenkinek van szüksége arra, hogy erőszakosan tolják előre. Egy jó edző felismeri, hogy az adott klienst “rugdosni” kell-e vagy jobban fejlődik, ha inkább óvatosan, észrevétlenül terelgeti. Én például kivagyok a “toljaaaaad, toljaaaaaaad, még 12334 ismétlés”-t kiabáló edzőktől. Nekem ne ordítsa az arcomba senki, hogy “ne hagyd abba, meg tudod csináááááááálni!”. Köszönöm szépen, tisztában vagyok a képességeimmel és korlátaimmal, mindent addig csinálok, amíg érzem, hogy jó és minimálisan feszegetem a határaimat, de nem erőszakkal átugrom azokat. És sokan vannak így. Nem KELL mindenkit tolni, van, aki megy magától. Van olyan vendégem nekem is, akinek igenis kell mondani ezeket a push-oló mondatokat, akit “rugdosni” kell, aki ezt igényli és így fejlődik. És élvezi. Hát megkapja :) Van, aki inkább óvatoskodik, vele egészen máshogy néz ki egy óra. Egymás óráját meglátnák, megdöbbennének, hogy mennyire más a kettő és mégis ugyanúgy eredményre lehet jutni. Szóval nem, nem erőszakoskodunk, ha nem kell, ami viszont nem azt jelenti, hogy hagyjuk, bárki is ellustálkodja az edzést.

Bad-Personal-Trainer

Hát ezek a nagy titkok. Volt közte nektek bármi újdonság?

Elmondom, nekem milyen nagy titkaim vannak. Akikkel az öltözőben össze szoktam futni időnként, tudják már ezt mind:

– időnként nincs kedvem edzeni (jóból is megárt a sok, ugye?)

– sajnálom a pénzt az edzős ruhákra, ezért leginkább a Decathlon reklámarcának mehetnék el (és hozzátenném, hogy így is több pénzem van már edzős cuccokban, mint rendes ruhában :P)

– amikor nyafi vagyok, kakaóscsigához folyamodom

– lassan, nagyon lassan erősödöm meg a csuklókinyírásom óta – cipésznek a cipője…. (ezért sem szabad sok időt kihagyni edzéssel, marha nehéz visszatornázni magunkat – 5 év alatt elért teljesítményt pár hónap alatt úgy elveszítettem, hogy most így, fél év után kezdem látni az alagút végét, hogy újra meg tudok majd mindent csinálni)

– mindig mondom mindenkinek, hogy az edzés mellett az is fontos, hogy időnként eljussunk masszázsra, de nálam ez sokkal-sokkal ritkábban következik be, mint amit ajánlani szoktam nektek

Azt hiszem, ennyi a sok-sok titkom. Ti tudtok még valamiről, ami Nagy Titok az edzőknél és meglepődtetek, amikor kiderült?

25 kajamentes önjutalmazás és motiváció

Oké, új év, új élet, belekezdtünk. Első nap normális kaja, pipa. Második nap normális kaja és egy kis edzés is. Pipa. Harmadik nap egészséges kaja, már némi variálással és unott kajapiszkálással. Hát, ez is pipa. Negyedik nap, edzeni kéne. Vagy inkább majd holnap. De nem, erős vagyok, elmegyek edzeni. Egy hős vagyok. Ötödik nap, kaja még mindig jó, bár nem igazán ízlik, keressünk valami kis gasztroblogot, hátha jobb lesz. Pipa, túléltük. Jé, vannak igazán finom ízletes ételek. Nade inkább itt maradok, keresgélek még recepteket, majd holnap edzek. De holnap most már tényleg.

Nem tudom, kinél hogy alakul az “új élet”, legyen az akár januártól vagy márciustól, esetleg augusztus huszadikától, mindig, mindig kegyetlenül nehéz tud lenni fenntartani a folyamatos motivációt, hogy pont annyira akarjuk a dolgokat, mint A Kezdet előtti napon. Van az a mondás, hogy a motiváció olyan, mint a fürdés, nem csak egyszer van rá szükségünk, hanem folyamatosan kell ismételgetni. Épp ezért fontos, hogy milyen észérvekkel és érzelmi dolgokkal tudjuk meggyőzni magunkat a változáshoz, vagy a korábban elkezdett egészséges életmód betartásában. Persze tök magasztos, hogy szeretnénk megérni, hogy az unokáink után futhassunk a játszótéren, megelőzzük a betegségeket, szépek, okosak, szellemileg frissek maradjunk minél tovább. Nade valljuk be, emberek vagyunk, ezek a távoli célok nagyon messze vannak, kellenek valami közelebbi kapaszkodók. És az sem árt, ha akad valami kézzelfoghatóbb jutalom minthogy 40-50 év múlva mi lesz. Nade ahogy Fanni szokta elég konkrétan megfogalmazni, nem vagyunk mi kiskutyák, hogy kajával jutalmazzuk magunkat. Tehát nem jár azért csoki, mert edzettünk (nem azt mondom, hogy nem lehet csokit enni, csak akkor legyen beépítve a kajálásba valamilyen rendszerben és ne jutalom legyen), ha szomorúak vagyunk nem nasival vigasztalódunk (kinek mi a nasi, nekem a csoki, másnak a pogácsa, van, akinek a pizza), hanem fontos feladatunk, hogy ezeket a helyzeteket is valahogy kajamentesen kezeljük.

Nekem nagyon hamar el szokott fogyni a motivációm, úgyhogy a mestere vagyok az önjutalmazásnak. Így lett nekem anno Rip60-m is :D Csupa haszon az önjutalmazás, aztán később lehet élvezni a hatását. Duplán ;) Akkoriban kicsit kész voltam lelkileg és nem volt kedvem semmihez, az edzés sem ment olyan fényesen, inkább csak amolyan lelkiismeretmegnyugtató lötyögésként. Na, és akkor csináltam magamnak egy szép kis kalózos dobozt, lyukat vágtam a tetején és ahányszor jó kis edzést toltam le, annyiszor dobtam bele egy kétszázast. Ha az étrendre jól figyeltem egész héten, akkor pedig egy ötszázast. És aztán egyszercsak kiborítottam a dobozt és vettem az edzéseim és kajára odafigyeléseimből egy Rip60-t, amibe azóta is bele vagyok szerelmesedve és akiket edzéssel kínzok szintén rá szoktak kattanni ;)

patontheback

Nálam ez vált be, de van még hatmillió másik mód is, amivel lehet jutalmazni magunkat. Fontos, hogy legyenek rövidtávú céljaink, felosztani a menetrendet, nem csak azt, hogy egy év múlva mi lesz, hanem azt is, hogy egy hónap után hova kellene eljutni. Ilyenkor pedig lehet a kis önjutalmazásba belefogni, ha elértük a céljainkat. A Sparkspeople összeszedett 50 nem kajával kapcsolatos lehetséges jutalmat, egyik-másik kicsit elrugaszkodott volt az én mércémhez képest, úgyhogy ezt-azt módosítottam vagy kitöröltem, de itt van 25 ötlet arra, mivel lepjük meg magunkat, ha elértük céljainkat (a tippek után pedig ötletek arra, hogyan is dokumentáljuk, éppen hol tartunk vagy hogyan lehet látványosabbá tenni, hogy mennyire is vagyunk közel a céljainkhoz):

Bővebben…