A főzelékek és én

Amikor gyerekek voltunk, akkor a főzelék a fujfuj, de kötelezően fogyasztandó étel volt. Anyu mindig azt meséli, hogy velem egészen addig nem volt gond főzelék téren, amíg az oviba nem kerültem és ott szembesültem a menzakajával. És akkor lett az, hogy elhatalmasodott a finnyás énem, hogy nem-nem-nem eszem meg a dolgokat, mert összekötöttem bizonyos ételek nevét a nem túl finom ízvilággal. Krumplifőzeléket mondjuk azóta sem tudnék enni :P (de legalább most már meg is tudom magyarázni, hogy az egészséges étkezésre hivatkozva miért is nem fogyasztom :D)

Tehát jött a főzelék-tagadás időszaka.

Utána pedig a tinédzser években elkapott megint csak az, hogy jó lenne főzelékeket enni, mégiscsak egészségesebb, mint a sajtos tészta. Ez volt az az időszak, amikor (azért ezt le fogom később tagadni, hogy ezt mondtam) megszerettem a kelkáposzta főzeléket. De csak Anyuét. A lencsefőzelék és a borsófőzelék pedig az, amivel mindenkit ki tudok üldözni a világból, mert állandóan tudnám enni őket. Anyu borul ki attól leginkább, amikor megyek haza és megkérdezi, hogy mi legyen a vasárnapi kívánságkajám, akkor azt mondom, hogy borsófőzelék. Időnként lencse. Nem éppen ünnepi kaja. Az a baj anyukám főztjével, hogy marha finom, úgyhogy vágyom rá.

Szóval a főzelék finom és jó. Nade. Ezután jött az az időszak, amikor a reformétkezés új szintre lépett és kikiáltotta a lisztes sűrítést – és ezáltal a főzelékeket  is – egészségtelennek. Ez volt életem legboldogabb pillanata, ugyanis amíg élek nem fogom megjegyezni, hogy melyik a rántás és melyik a habarás. De most már nem is kell!

Amióta nem a szüleimmel lakom, két étel van, amit egyszerűen nem sikerült anyusra reprodukálni: a lencsefőzelék és a borsófőzelék. Próbálkoztam, felírtam, mit kellene és hogyan. Nem sikerült. Ehető lett, de nem kiemelkedően finom – márpedig a borsófőzeléknek élvezeti értékének kell lennie nálam <3 De próbálkoztam lelkesen. És múlt héten sikerült olyan főzeléket csinálnom, ami olyan finom lett, mint Anyué. Soha nem gondoltam volna, hogy bekövetkezik.

IMG_20141126_120943

A másik ilyenem a lencsefőzelék volt. Próbáltam az Anyu féle főzeléket elkészíteni, de sorra elbuktam. Nem sikerült egyáltalán, előfordult, hogy _majdnem_ olyan lett, de mindig inkább csalódás volt, mint élvezetes étkezés. Aztán pár hónapja Főzelékes Feri posztolt egy receptet, ami durván másmilyen ízvilágú főzelék volt, mint amit én megszoktam. Zita barátnőm készített főzeléket és én is kaptam belőle egy jó nagy adagot. Marhára nem olyan volt, mint amit otthon megszoktam, de nem is készültem rá, hogy ugyanaz lesz, így csak élvezkedve ettem az újfajta lencsefőzeléket. És ízlett. És jó lett. Finom. Noémi boldog volt :)

IMG_20141003_223606

Azóta pedig már sikerült lencsefőzeléket készítenem, ami határozottan finom lett (más kérdés, hogy akkor lett igazán finom a lencsefőzelékem, amikor eredetileg lencsés rakott tésztát akartam készíteni, el is kezdtem készíteni, amikor rájöttem, hogy nincs időm befejezni és félúton újratervezés volt és átalakítottam főzelékké). És mindkét főzelék finom. És nem mondanám egészségtelennek sem. Persze a szokásos kommentemet hozzáfűzném, hogy minden ételre meg tudom mondani, hogy miért nem jó, ha esszük, mindig találunk olyan elméletet, ami szerint nem egészséges (pl.: hüvelyeseket nem eszünk paleo szerint, kukoricatejnek túl magas a keményítőtartalma, stb). De nem érdekel. Szeretem ezeket és meg is eszem őket jóízűen – és amíg valaki nem ételallergiás vagy betegség miatt kell diétáznia, szerintem időnként bőven beleférnek ezek a főzelékek az egészséges táplálkozásos mindennapokba.

winston

Ami nálam bevált, hogy magtejjel (oké, legutóbb kukoricatejporból készült löttyel) és pici útifűmaghéjjal készítem a sűrítést. Amikor olyanom van – főleg borsófőzeléknél -, turmixszal pürésítem a főzelék egy részét és azzal sűrítem. És ez így finom.

A borsófőzelékben sem volt semmi extra, annyi vízzel felöntöttem, ami ellepte a borsót, fűszereztem (nálam csak pici só, bors, vegamix) felforraltam kicsit, aztán kivettem belőle némi levet, amit bekevertem kukoricatejporral (máskor ez kókusztej szokott lenni, a borsófőzelék azt is simán elbírja, viszont a lencsét nem szeretem vele), illetve egy evőkanálnyi útifű maghéjt vízzel kellően trutymós állagúra kevertem, majd bele. Egy picit még összefőztem ezeket és aztán nagy élvezettel megettem <3

Azt hiszem, amíg magtejek és útifűmaghéj létezik, én boldog és elégedett leszek, hogy tudok finom főzeléket készíteni.

Nálam a két nagy favorit a borsó-, vöröslencse és lencsefőzelék… Neked mi a gyengéd? Milyen főzelékmániád van? Szereted, kerülöd, vagy éppen keresed a lehetőségeket, amikor főzeléket ehetsz? És mit szeretsz leginkább enni hozzá? Nálam Főzelékes Feri óta a pirított karfiol az új kedvenc, de a bármiféle fasírt (csomószor csak zab és cukkini/gomba + hagyma + fűszerek) és a pirított bacon (nem, nem érdekel, hány kalória van benne :D) is a “bármikor jöhet” kategóriába esik.

Ha szeretnél értesülni az új posztokról, iratkozz fel hírlevélre vagy kövesd facebook oldalamat!

Életem első kenyere – a tied is lehet ;)

Mert ha én el tudtam készíteni, ha én nem tudtam elrontani, akkor mindenkinek sikerül!

konyhatündér2

Minél többet élek, annál többet olvasok. Minél többet olvasok, annál inkább úgy érzem, hogy semmit nem tudok. Minél inkább úgy érzem, hogy jajjnemtudoksemmit, annál inkább sürgetem magam, hogy még tanuljak. Így aztán sok-sok mindennek utánaolvasok, sok-sok mindenre kíváncsi vagyok, sok, teljesen különböző “trendnek” és irányzatnak utánaolvasok. És ugyan most a világ két félre szakadt, az egyik fele úgy gondolja, hogy a glutén minden gonosz forrása, míg a másik fele pedig inkább azon az állásponton van, hogy ez egy újabb divat, hogy menő a glutént utálni. Én valahol a középvonalon helyezkedem el, nem gondolom, hogy annak, akinek semmi baja nincs a gluténnel, száműznie kell azt az étrendjéből, de azt sem tartom túl jó ötletnek, ha állandóan gluténnel terheljük a szervezetünket (például a teljes vegánsággal is ez az egyik problémám, hogy nagyon sokan ezt csak úgy képesek megvalósítani, hogy rettentő sok glutént fogyasztanak – pedig megoldható lenne máshogy is, bár elég nehezen). Szóval az az én álláspontom, hogy néha jó, ha kicsit gluténmentesen étkezünk, máskor meg belefér.

A félig gluténmentes napomra gyártottam ezt a kenyeret, ami nem száz százalékosan gluténmentes, mert egyik sem GM termék, a zabról köztudott, hogy sokszor érintkezik gluténnel, de aki csak úgy just for fun gluténmenteskedik, belefér :)

Az én kenyeremben lett hajdina, mert annak egy csomó jó hatása van az egészségre. Némi zab, mert szeretem. Kukoricaliszt, hogy legyen valami még benne. És lenmag, szezámmag és egy kevés napraforgómag, mert finomak és egészségesek.

elsokenyerem

Hozzávalók:

1 bögre kukoricaliszt

1 bögre hajdinaliszt

1 bögre lágy zabpehely

1 tk szódabikarbóna

0,5 tk só (kicsit talán sótlan lett, legközelebb picit több kerül majd bele)

3 tk lenmag

3 tk szezámmag

3 ek napraforgómag

3 bögre víz

Kicsit talán túl hajdinás lett az íze, legközelebb lehet, hogy picivel kevesebbet teszek bele, de nem rossz. Nem mondom, hogy nem morzsálódik, úgyhogy lehet, hogy később lesz majd még egy kis variálás, de ehetőnek ehető, szelhetőnek szelhető és ízre sem rossz ;)

És most ez a fogadalmam, hogy abbahagyom a nyafogást, hogy nem lehet finom kenyeret kapni a lakásom közelében, hogy a purpur kenyér sem a régi már vagy hogy bezár a bolt, mire vásárolhatnékom támad. És ezzel együtt nekiállok itthon kenyeret sütni. A mait viszonylag könnyedén éltem meg. Nem fájt semmi. Most sem fáj semmi. A konyha is túlélte (leszámítva, hogy kicsit rosszul számítottam ki, hogy a szezámmagból mennyi fér az üvegbe, amiből ezentúl adagolni fogom és kiborítottam egy részét a konyha közepére).

Szóval nem is volt olyan vészes, úgyhogy tuti nem ez volt az utolsó kenyerem. Ti szoktatok kenyeret sütni? Vagy zsömlét-kiflit-egyebet? :)

Ha szeretnél értesülni az új posztokról, iratkozz fel hírlevélre vagy kövesd facebook oldalamat!