Akarszrólabeszélni? avagy nőgyógyászati betegségek a pszichológus szemével

 Igyekszem minél többször hangsúlyozni az óráimon, tanfolyamaimon, hogy ha valami gond van, akkor érdemes minél több irányból megközelíteni azt, nem lehet mindenre megoldás _csak_ a torna, csak a mozgás, csak az étrend, csak ez, csak az. Több irányból kell támadni, hogy aztán tutibiztos véget vessünk a problémá(k)nak. Aviva tornán (de táplálkozási tanácsadáson is előfordul) nagyon sokszor elhangzik, hogy a lelkünket is ápolni kell, hiszen nagyon sok betegség lelki eredetű. Ugyanúgy, ahogy nekiállunk tornázni, az étkezésre jobban odafigyelni, orvoshoz, természetgyógyászhoz, reflexológiára, ilyen-olyan kezelésekre járunk, fontos, hogy a lelkünknek is szenteljünk némi figyelmet. Az oké, hogy ép testben ép lélek, de vajon fordítva ez nem igaz? ;) Kevés vagyok én ahhoz, hogy szépen leírjam, miért is fontos segítséget kérni és pszichológushoz fordulni, ezért megkértem Láng Nóri majdnemvégzős pszichológushallgatót, hogy írjon nektek pár fontos gondolatot. Olvassátok sorait szeretettel:

Amikor az ember úgy dönt, hogy több figyelmet szeretne fordítani az egészségére, akár testedzés, akár helyes táplálkozás formájában, mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a test és a lélek egy egységet képez, tehát egyik oldalunkat sem tudjuk úgy megszólítani, hogy a másikra az ne legyen hatással. Elég csak egy egyszerű példával élve egy diéta elkezdésére gondolni. Elsősorban a testünkre szeretnénk hatást gyakorolni vele, de elkerülhetetlen, hogy lelkileg is befolyásoljon minket: kitartásra van szükség, különösen a mélypontoknál, és mindvégig elengedhetetlen a motiváció, és siker esetén önbizalmunk erősödése is jutalmul jár, hogy képesek voltunk véghezvinni, amit elterveztünk. Bár csak az alakunkat szerettük volna formálni, a végén a személyiségünk is gazdagodott.

pszi 01

Ennél még fontosabb szerepet kap a lélek ápolása, ha testi betegség ér el minket. A nyugati orvoslás alapvetően szomatikus szemléletű, azaz elsősorban a fiziológiai tünetek kezelését preferálja, többek között gyógyszerekkel. Az orvosoknak sem idejük-energiájuk, sem megfelelő képesítésük sincsen ahhoz, hogy a testi panaszok mellett a hozzájuk forduló betegek lelki problémáit is figyelembe tudják venni. Ezért nem lehet hibáztatni őket, ám a pszichológia szerepe a betegségek kezelésében letagadhatatlan. Nem szükséges egyből a kineziológiára vagy a természetgyógyászatra gondolni, mint alternatív módszerek: létrejöhet az orvostudomány és a pszichológia egy olyan együttműködése, amely elősegítené, hogy a gyógyszeres kezelésekre nem javuló betegek esetében lehetőség nyíljon foglalkozni a páciens személyes életével, lelki problémáival, hiszen nagy eséllyel ott fog rejtőzni a megoldás kulcsa. Ez az imént szemléltetett példa a pszichoszomatikus gyógyítás rövid összefoglalója: a testi betegségek kezelése a lelki élettel való kölcsönhatások figyelembe vételével. Ez a szemlélet még csak gyerekcipőben jár a nyugati orvoslásban, ám már azzal is sokat tehetünk magunkért, ha testi panasz esetén nem csak bekapunk egy tablettát vagy időpontot kérünk az orvosunktól, hanem kicsit belefé tekintünk: hogy vagyok? Minden rendben van az életemben mostanság? Mit jelez a szervezetem ezzel a tünettel?

Amennyiben pedig egy régóta fennálló egészségügyi problémánk van, amivel esetleg több orvost is megjártunk sikertelenül, mindenképp érdemes kicsit elmélyedni a betegség lelki oldalában. Ez halmozottan igaz a női egészségügyi problémákra, kezdve a menstruáció elmaradásával, PCOS-el, hormonproblémákkal. Ezek sajnálatos módon egyre gyakoribbak a fiatal nők körében, többen is e betegségek miatt döntenek úgy, hogy megkísérlik az egészséges életmódot, például a glutén-, laktózmentességet, vagy a csökkentett szénhidrát-tartalmú diétát. Ez már mindenképpen haladás, azonban a női egészség problémái nagyobb figyelmet és odafordulást igényelnek, hiszen egy nagyon érzékeny témáról van szó: ide tartozik az anyaság, a szexualitás, de a szerelem és a párkapcsolat problémaköre is. Nőiségünknek számos arca van, és ha éppen testünknek ezt az értékes elemét képező részével akad panaszunk, az jelentheti azt is, hogy a fenti szerepek egyikével állunk konfliktusban.

pszi 02

Felmerülhet a kérdés, mi az oka ennek a kiemelt érzékenységnek? A nőiség a történelem kezdete óta magában hordozza az elfojtás mechanizmusát: csodálatos feladataink mellett a női szerepek régen egyértelműen együtt jártak az engedelmességgel és problémáink, szükségleteink háttérbe szorításával. Nem mindig volt rá lehetőség az adott társadalmi légkörben, hogy egy nő kifejezze nemtetszését, esetleg egészségügyi, netán lelki problémáit felvállalhassa – ezért a gyengébbik nem természetéből adódóan hajlamos az elfojtásra. Kissé szomorú módon ugyanakkor olykor éppen, hogy a nőknek lenne nagyobb szüksége arra, hogy segítséget kérhessenek, hogy kiadhassák magukból a problémáikat, és ne kelljen szégyenkezniük. Tudatosítani kell magunkban, hogy az óta fordult a világ, és már csak történelmi örökségünk része az elfojtás szükségessége: nyugodtan fordulhatunk segítségért, lehetünk gyengék, lehetnek problémáink, nem kell szégyenkeznünk.

pszi 03

Éppen ezért, ha egy női egészségügyi problémával holtpontot érünk a hagyományos orvoslásban, ne féljünk irányt váltani, és pszichológushoz fordulni, vagy akár csak kicsit visszavonulni a külvilágtól, és befelé figyelni egy darabig, csak magunkkal foglalkozva. Ne tartson vissza minket az a tévhit, hogy csak az elmebajosok járnak pszichológushoz: egy lelkileg egészséges embernek is gazdagíthatja az életét egy rövidebb terápia, amely számos dologra rá tudja ébreszteni. Manapság, az egészséges életmód és a fittness elterjedésével egyre nagyobb teret kapnak az olyan 21. századi, főként nőket érintő betegségek, mint a kóros testképzavar, anorexia, bulimia, vagy akár csak az állandó frusztráció és a testünkkel való elégedetlenség. Sajnálatos módon épp ezért a sport és a diétázás is, akármennyire egészséges, elindíthat egy olyan úton, amely a koplalás és a frusztráció ördögi körébe vezet. Vitathatatlan, hogy ezek a jelenségek adják a táptalaját számos női betegségnek, amelyeket az orvostudomány gyógyszerekkel, hormonokkal és egyéb drasztikus módon próbál kezelni, holott a probléma gyökere a nőiséggel való konfliktusban rejlik. Sajnos igen gyakori példa a diétázó, sportoló fiatal lányok körében a menstruáció elmaradása: közvetett oka lehet a megerőltető testedzés és a túl szigorú diéta is, a nőgyógyászok pedig kezelésként sokszor fogamzásgátlót írnak fel, vagy egyszerűen betudják egy fertőzésnek. Természetesen ezek csak átmeneti megoldások, amelyek még ronthatnak is az egészségi állapoton. Jogos a felvetés, hogy ebben az esetben a menstruáció megszűnése betudható a túlzott sportnak és fogyókúrának: azonban megfontolásra méltó, hogy még ennél is van mélyebb ok. Elképzelhetetlen, hogy egy olyan szimbolikus és erősen a nőiséghez kapcsolódó testi folyamat, mint a havi vérzés, teljesen független lenne a lelkiállapotunktól. Ebből kifolyólag a szigorú diétának is itt kell keresni az okát: miért vagyunk elégedetlenek a testünkkel, miért sanyargatjuk magunkat? Mi a gond azzal a pár plusz kilóval és a teltebb idomainkkal? Valami gond lenne a nőiességünkkel, esetleg a szexuális életünkkel kapcsolatban vannak félelmeink és elfojtásaink? Ezek mint megfontolandó kérdések, mielőtt gyógyszerektől várnánk természetes testi folyamataink helyreállását.

psz 04

Szintén lelki eredetre lehet gyanakodni az egyik leggyakoribb nőgyógyászati panasz, a mióma esetén is, mely a hölgyek csaknem 30%-át érinti életük során. A mióma a méh izomszövetének egy jóindulatú daganata, amellyel kapcsolatban az az orvosi állásfoglalás, hogy a helytelen étrendhez és a mozgásszegény életmódhoz és a káros környezeti hatásokhoz köthető a kialakulása, ám jobbat teszünk magunknak azzal, ha nem érjük be ennyivel, és a lelki oldallal is foglalkozunk valamennyit. Még ha jóindulatú is, de mindenképpen egy daganatról van szó, amely a legértékesebb női testrészben, a méhben alakul ki. Mindenképpen érdemes elgondolkodni az érintett hölgyeknek, hogy az életük adott pontján hogyan állnak a várandóssághoz és az anyasághoz: terveznek-e gyermeket, milyenek ennek kapcsán az érzéseik, stabil-e a párkapcsolatuk, kellő biztonságérzetet nyújt-e a környezetük a leendő feladathoz? Olykor nehéz beismerni, hogy lelki okok állhatnak a háttérben, mert ezek a félelmek és egyéb érzések sokszor tudattalanok, ez által elfojtás alatt állnak.

Kissé visszakanyarodva az egészséges életmód témájához, fontos megemlíteni az inzulinresziztencia nevű anyagcserezavart is, amely bár nem kizárólagosan női betegség, kétségkívül gyakoribb köreikben, mivel erősen kapcsolódik a táplálkozási zavarokhoz. A média által gyakorolt, jó alakot idealizáló hatalmas nyomásnak elsősorban a hölgyek vannak kitéve, ebből kifolyólag fájdalmasan gyakori az egészségtelen, megvonáson alapuló diéta és az ezzel idővel borítékolhatóan együtt járó falási rohamok. Ez a helytelen táplálkozási  szokás egy ördögi kör elindítója, és sajnálatos módon az étkezési zavar és az étellel való egészségtelen kapcsolat mellett inzulinrezisztenciához is vezethet, mely a cukorbetegség „előszobája”. Szükséges megérteni, hogy önmagunk jó alakért való sanyargatása és a koplalás tarthatatlan állapot, és a falásrohamokba való természetes átcsapása olyan szélsőségeknek teszi ki a szervezetet, amely nem éri meg a legcsodálatosabb, fitt test birtoklását sem. Azoknak, akiknél már kialakult ez az állapot, sokat segíthet elgondolkodni az önmagukkal szemben támasztott elvárásaikon: mennyire reális célokat tűzött ki maga elé, illetve megéri-e a befektetett munka és küzdelem? De a legfontosabb a görcsösség elengedése. Sajnálatos módon az egyre népszerűbb egészséges életmód-hullám rendkívüli kényszerességet és görcsöket képes kialakítani a nőkben, mint diéta, mind testmozgás terén is. A megszállott, kényszeresen szigorú fogyókúra és túlzásba vitt sport ugyanolyan káros lehet, mint a lusta és hizlaló táplálkozás. A legjobb, amit tehetünk, hogy némi önvizsgálat után reális célokat állítunk magunk elé, és igyekszünk az arany középúton maradni, mindkét végletet kerülve. A kellő önismeret és lelkünk ápolása abban is segít, hogy még inkább kibéküljünk önmagunkkal, ami talán a legfontosabb cél, mivel kéz a kézben jár nemcsak a testi, de a lelki egészséggel is.

pszi 05

Ha szeretnétek még többet elmélkedni az “eredeten”, kérdésetek van,  Nórit megtaláljátok a lilabuborek kukac gmail.com cím segítségével). És _tényleg_ érdemes elgondolkozni, hogy mennyire sokat dobhat az egészségi állapotunkon, ha kívülről-belülről betámadjuk a betegségeket :) 

Mire jó az Aviva?

Erősen kíváncsi voltam arra, hogy ki milyen okból kezdett el avivázni, milyen problémára nyújtott tényleg megoldást, mert szerettem volna, ha kiderül, nem minden gyanús, ami gyanúsnak tűnik. Mert sokszor vagyunk úgy, hogyha valamire azt mondják, hogy hatmillió dologra megoldás, gyógyír, akkor azonnal bekapcsol a vészjelző, hogy “olyan nincs, hogy valami mindenre jó!” De úgy tűnik, hogy tényleg sok mindenre megoldás a torna, ugyan nem sok aktív avivázó töltötte ki a kérdőívet, de így is szinte mindegyik lehetséges problémára akadt valaki példaként. Azért szerintem ez elmond valamit ;)

mire jó az aviva

A szövegesen is kifejtős kérdésre még jobb válaszokat kaptam :) A legnagyobb sikereket a babavárás témában érték el a lányok, az első válaszok egyike volt, hogy “hetente 3-4 alkalommal 15-20 percet csináltam otthon (megvettem a könyvet), mert gyereket szerettem volna és nagyon rendszertelen volt a ciklusom. Segített a ciklusomon és második babámat várom, így jelenleg szüneteltetem a tornát. Kb két hónap múlva érezhető volt a hatása.” Szerintem nagyon fontos tudni, hogy kitartás és türelem kell a tornához, mert ez nem olyan módszer, mint a fájdalomcsillapító, hogy beveszem és máris hat (jobb esetben), hanem idő kell ahhoz, hogy kifejtse a hatását. Báááár, nekem anno pár alkalom helyrehozta a kisebb problémámat, szóval sosem lehet tudni ;) De itt van egy újabb két hónapos sikerélmény: “Napi rendszerességgel tornáztam, kb. 2 hónapig, meghozta az eredményt ( terhes lettem)”  és még egy örömteli hozzászólás akadt: “PCOS gyanúja állt fent és babát akartunk. 1 hónapig csináltam a tornát, utána azonnal terhes lettem és abbahagytam. Jelenleg 3 hónapos a baba és a szoptatás időszak után visszatérek a tornához.” Ennek az utolsó mondatnak kifejezetten örültem, mert a torna arra is alkalmazható, hogy a tejelválasztásban segítsen. Vannak, akiknek túl hamar elapad a tejük, pedig még szeretnének szoptatni és ha ez hormonális okok miatt következik be, akkor a torna segíthet abban, hogy újra beinduljon a tejtermelődés. Míg ha valaki olyan gondokkal küzd, hogy baba nélkül is van teje, akkor a tej elapadását segítheti a hormonszint normalizálásával.

Egy nagyon optimista, motivált választ is kaptam, nagyon megörültem a lelkesedésnek és a sikerélménynek együtt:  “Túl sok és messzire mutató tapasztalatom nincs még, de pozitív eredményről már be tudok számolni. 2 hónapja tornázom, kicsivel több, mint 1 hónap után menzeszt eredményezett (5 havi menstruációhiány után), jelenleg is folytatom a tornát a ciklusom és a hormonjaim helyreállítása érdekében.”

Van az úgy, hogy a kitartás alábbhagy, hiszen sokszor érezhetjük úgy, hogy nem túl vidám dolog a könyvet lapozgatva tornázni – bevallom, ezzel én is küzdöttem, rendesen. Több módszerrel is próbálkoztam. Lapozgattam a könyvet, aztán csak listát írtam a gyakorlatok nevéről és a szekrényemre ragasztottam, hogy torna közben láttam, ennek persze az lett az eredménye, hogy egyszerre néztem a felragasztott papírt, majd kerestem kétségbeesetten a könyvben a gyakorlatokat, amikor elbizonytalanodtam valamiben. Nehéz volt ez a kezdő időszak, szerintem ilyenkor a legkönnyebb feladni :( A legjobb ötlet szerintem eddig az volt, amit az egyik fórumozótársam csinált, a könyv képeit beszkennelte és ppt-t készített a képekből, alávágta a zenét. Na, itt már nem is kellett gondolkozni, mi után mi jön, a képeket is lehetett látni egyszerre, a zenével sem kellett foglalkozni, minden olyan egyszerű lett hirtelen. Ezzel a módszerrel már csak akkor találkoztam, amikor az oktatóképzésre készültem, de nagyon boldog lettem volna, ha az első időszakban jut valami ilyesmi az eszembe. Persze vannak, akik eleve nem szeretnek otthon tornázni, így inkább abbahagyják az avivát:“Csak a 4 órás betanuláson voltam. Jónak találtam, de otthon egyedül már nem gyakoroltam, így nem is tudhatom, hogy használt volna-e a problémámra.” Szerencsére most már egyre több helyen van gyakorló óra is (amikor a teljes gyakorlatsort minden magyarázás nélkül együtt végigcsinálja a csoport), úgyhogy ez a probléma is áthidalható. Mindegy, hogy otthon könyvből, papírról, számítógépről, fejből vagy éppen csoportban tornázunk, a lényeg, hogy tornázzunk, mert az Aviva torna is olyan, mint az összes többi mozgásforma, csakis akkor hatásos, ha tényleg csináljuk!