Gasztroblogok

Már több, mint két éve, hogy összeválogattam a jófej bloggereket kajatémában, ma megint ilyen kedvemben vagyok, így az aktuális kedvenceimet összegyűjtöttem. Remélem, találtok kedvenceket és ha a jelenlegi kedvencetek nincs közte, akkor megosztjátok velem :)

2016

Vegán blogok

Zizi kalandjai

Mindennapi ételeink

VeroniCook (új szuperkedvencem)

Inzulinrezisztencia-kompatibilis gasztroblogok

Tipikus Flammeres

Mindenmentes Nóri (glutén-, tej- és tojásmentes)

The Puur (glutén-, tej-, tojás- és kukoricamentes) És itt található az új kedvenc zsömlém is, szupergyors és nem kell hozzá fürjtojás sem.

160 gramm Iza (glutén- és tejmentes is)

Diéták és Álmok

Nikk New Life

Cleating és/vagy diétás finomságok

Cleansanity

Életem ételei

Mégmentesebb (extra kedvenc mostanában)

Mindenment.es

És ti kiket szerettek olvasgatni, hol inspirálódtok?

 

KIHÍVÁS: Használd a szakácskönyved!

Van nekem egy hobbim, ami nem kapcsolódik semmi aktivitáshoz, csak gyűjtésből áll. Szeretem a könyveket szagolgatni, szeretem a szép képeket nézegetni, szeretek más receptjei felett ábrándozni, hogy na, majd egyszer én is elkészítem azt az ételt. A bélyeggyűjtők is gyűjtik a bélyegeket, pedig nem is használják levélfeladáshoz. Akkor én is gyűjthetek szakácskönyveket, nem? Szóval igen, szeretem a könyveket gyűjtögetni. Mindig izgatottan várom, hogy megérkezzen, lapozgatom és aztán maximum 1-2 receptet elkészítek belőle. Tuti más is járt már így ;)

cookbooks

Éppen ezért most egy kihívást hirdetek, hogy törjük meg a szokásokat és használjuk a szakácskönyveket!

Tennivalók:

  • heti (minimum) egy recept elkészítése az otthoni szakácskönyveidből
  • fotózd le az ételt úgy, hogy legalább a receptet ihlető szakácskönyv sarka is benne legyen a fotóban
  • küldd el a fotót a noemi (kukac) matenoemi.hu címre vagy a kihívás eseményében a közösbe (én pedig feltöltöm majd a fészbukon egy albumba a képeket) – írd meg, hogy mi a recept neve, hogy milyen néven szeretnél nevezni és kész is vagy!

Nyeremény is van ám!

Nyertes No1: én választom az alapján, hogy mennyire menő a kaja (teljesen szubjektív véleményezés, nem kell, hogy szép legyen vagy bonyolult, valamiért keltse fel az érdeklődésemet és ennyi)

Nyertes No2: randomgenerátorral (vagy ahogy magam ismerem, inkább papírgalacsinokra írt nevek közüli húzással) kiválasztott név

Egyik nyertes nyereménye: Steiner Kristóf – Kristóf konyhája című könyve (postázás Magyarországon belül)

Másik nyertes nyereménye: mozgás velem – Aviva tanfolyamon VAGY LoveYourBelly tanfolyamon részvétel VAGY egyéni konzultáció szabadon választott témában (najó, nem teljesen szabadon választott, mert mondjuk geodéziában annyira nem vagyok otthon, hogy konzultálni tudnék a témában).

(ahány fotóval nevezel, annyiszor kerül be a kalapba a neved, annyival több esélyed van nyerni. csak szólok)

A játék időtartama:

Január 15-től február 12-ig, erdményhirdetés és sorsolás február 15-én.

Én ezekkel a könyvekkel indulok a játékban:

Idei szerzemény Kristóf konyhája, ami annyira menő, hogy még apukám is talált benne kívánatos receptet, pedig nála tényleg csak az számít ételnek, amiben hús van ;) Öcsémtől kaptam karácsonyra. A másik idei újdonság a Leves minden napra, amit az egyik tanítványomtól kaptam. Csak mert beszélgettünk a kajákról és mondtam, hogy majd szeretném kipróbálni a reggelire-levest módit. Ugye milyen figyelmes?

kristofkonyhaja

levesmindennapra

Korábbi menőségek még:

Tavaly karácsonyra kaptam az Érzékenyek szakácskönyvét, ami glutén- és laktózmentes finomságokat tartalmaz, szuperkívánatos képek vannak benne és nem is lehetetlen elkészíteni őket. Karácsonyi meglepit is ebből kaptam <3

erzekenyekszakacskonyve

Még szülinapra kaptam Feri, a főzelékes első szakácskönyvét, amiből tőlem egészen meglepő módon már több receptet is elkészítettem. A lencsefőzelék a legnépszerűbb nálam.

fozelekesferi

Az Örömfőzés, Buddhák a konyhámban című könyvet saját magamtól kaptam, mert megszavaztam, hogy megérdemlem. Vannak benne mindenféle magyarázatok is a bevezetőben, kellemes olvasmány. Egyszerű és meglepő receptek egyaránt találhatóak benne.

oromfozes

A Három jó dolog szakácskönyvet is saját magamtól kaptam, főleg azért, mert az a koncepció, hogy minden recept három fő hozzávalóból áll, ezért azt feltételeztem, hogy könnyen elkészíthető recepteket tartalmaz. A River Cottage-ot pedig nagyon szerettem régen a tévében, úgyhogy miért ne? Vannak tényleg egyszerű receptek is benne, kevésbé egyszerűek is, illetve határozottan meglepő kombinációk is, de egy elég jópofa könyv szerintem.

haromjodolog

Utolsónak pedig jöjjön az a könyv, amiből egyetlen egy receptet sem készítettem el, pedig nem most érkezett meg (most már magyarul is kapható, én még külföldiül rendeltem), beletettem egy-két cetlit, hogy eztmuszájelkészíteni, de még nem jutottam el a főzésig.

deliciouslyella

És nekem most tényleg muszáj lesz új recepteket kipróbálni, mert anyukámtól kaptam cuki fakanalakat is (mert abból sosem lehet elég, ugye?), új fakanálhoz új recept dukál.

fakanalak

Nektek milyen szakácskönyveitek vannak, amiket ideje lenne már felavatni? Vagy mik azok, amiket tényleg rendszeresen használtok?

Inzulinrezisztencia diéta – alapinfók

Egyre több emberről derül ki, hogy inzulinrezisztens, oda kell figyelnie az étkezésre. IR-nél az első reakció a sokk, hogy te jóóóóóvilág, tényleg ennyi mindenre figyelni kell majd? Evés helyett csak számolni? És még versenyeztetni is az ételeket, hogy melyik gyors és melyik lassú? Először tényleg soknak tűnik ez az egész hercehurca, de aztán az első AHA-moment után már nem is tűnik olyan vészesnek. Elismerem, tényleg van egy rakat szabály, amit be kell tartani, de tényleg nem kell kétségbe esni, az első időszak után már minden jó lesz, minden magától értetődő.

Először is IR szempontjából van egy minimum ch adag, amit be kell vinni egy nap. Ez mindenkinél más, szinten tartáshoz átlagban 180g kellene, 160g-ot pedig azoknak szoktak javasolni, akiknek fogyni kell. Persze ez egyéni, mert van orvos, aki inkább 120-at ajánl, van, aki a fenti értékeket és van jópár befolyásoló tényező, amire itt most nem térnék ki, mert nem szeretném, ha mindenki saját magának kezdené el meghatározni ezeket a számokat (egy dietetikus, orvos sosem árt IR esetén, ezerszer jobb, mint a saját magunkon kísérletezgetés :P). Ezen felül pedig minden edzés után 10 g szénhidrátot (gyors ch-t) vissza kell pótolni, hogy kiegyensúlyozzuk a vércukorszintet.

Ha mondjuk a 160 grammot vesszük alapul, akkor így néz ki napi felosztásban:

reggeli: 30 g ch (lassan felszívódó szénhidrát)

tízórai: 20 g ch (fele lehet gyors)

ebéd: 50 g ch (max 20 g gyors)

uzsonna: 20 g ch (gyors)

vacsi: 40 g ch (max 10 g gyors)

Természetesen ahol gyors van írva, ahelyett lehet lassan felszívódót fogyasztani, de a másik irányban már nem működik a csere-bere.

a mérleg lesz a legjobb barátunk, úgyhogy érdemes olyat venni, ami tényleg tetszik és tényleg mindent tud, amit szeretnénk

a mérleg lesz a legjobb barátunk, úgyhogy érdemes olyat venni, ami tényleg tetszik és tényleg mindent tud, amit szeretnénk

Lassan felszívódó szénhidrátok:

– gabonacuccok: teljes kiőrlésű búzaliszt, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, teljes kiőrlésű bármilyen liszt tulajdonképpen (durum-graham-tönköly leginkább közepesen lassú/gyors), zabpehely, hajdina, köles (és bármilyen, ezekből készült tészta)

– a teljes kiőrlésű kenyerekkel is vigyázni kell, pirítás hatására gyorsabban szívódnak fel, tehát reggelire például tilos

– rostos zöldségek (tehát mondjuk a krumplit nem számítjuk zöldségnek bármennyire is jóindulattal próbálunk meg közelíteni felé. A krumpli csak szimplán gyors – olajban sütéssel, zsíros verzióban fogyasztva némileg jobb a helyzet, de azt pedig egyéb okból egészségtelen mivolta miatt nem annyira ajánlom)

– a zöldségek hiába lassan felszívódó szénhidrátból állnak, pürésítés hatására “begyorsulnak” (sőt, a zöldséglé is gyors már)

– kenyérféléknél, ha boltban vesszük, arra kell figyelni, hogy maximum 30% lehet a gyorsan felszívódó ch-ból készült liszt benne, a többi lassú legyen!

Gyorsan felszívódó, de fogyasztható szénhidrátok (csak az adott időben, számolva!):

– gyümölcsök (kivéve a szőlő és a banán a magas cukortartalma miatt)

– mindenféle izé, ami gyümölcsből készül (gyümölcslé, lekvár, befőtt, ha cukormentes – de az aszalt gyümölcs tilos)

– tejtermékek: tej, kefír, joghurt

Kerülendő szénhidrátok:

– cukor, fruktóz, bármilyen szirup, barna cukor, nádcukor, kókuszvirágcukor, méz

– fehér kenyér, kukoricás kenyér, krumplis kenyér (pedddddddig milyen fincsi is az frissen, melegen)

– fehér búzalisztből, fehér tönkölylisztből, kukoricalisztből, fehér rizslisztből, azaz bármilyen fehér lisztből készült sütemény

– háztartási keksz, kalács, ropi (hagyományos fehér lisztes verzióban)

– hagyományos tészta (de helyette mondjuk teljes kiőrlésű tönkölytészta vagy sima tk búzalisztes mehet)

– bolti vagy otthoni sima péksütik (RIP kakaóscsiga; I’ll miss U, sajtos roló; jó volt néha találkozni veled, töpörtyűs/tepertős pogácsa)

– puffasztott gabonák (puffasztott rizs, puffasztott búza, Abonett, egyéb extrudált kenyerek) – ezek valójában mehetnek mondjuk uzsonnára vagy edzés után, számolva, de én annyira nem vagyok oda értük, hogy mindig a kerülendőbe sorolom (kivéve a puffasztott amarant, mert az marha finom :D)

– cukros üdítők

EXTRA: pirítástól és pürésítéstől “begyorsul” az étel (gyorsabb lesz a felszívódása)

 carbs2

Van egy csomó apróság a tiltott és ajánlott dolgokon és mennyiségeken kívül, amit IR-esként be kellene tartani:

– számolni, számolni, számolni (nem csak a minőség, hanem a mennyiség is fontos, mikor mennyi a gyors és a lassan felszívódó szénhidrát)

– étkezések 2-3 óránként

– minden étkezés tartalmazzon szénhidrátot is, hogy egyenletes legyen a vércukorszint

– reggel rosszabb az inzulinérzékenység, úgyhogy a reggeli fontos  (sőt, a reggeli mindenképpen lassú ch legyen, tehát semmi tej, semmi gyümölcs)

– sokat kell inni

Megnézzük, ezek konkrétan mit is jelentenek, ételcsoportokba rendezve talán kicsit átláthatóbb lesz, mit is ehetünk és mit kell kerülni.

Köretek:

Ami nem jó: fehér lisztes tészta, krumplipüré, fehér vagy jázmin rizs, burgonyakrokett

Ami viszont jöhet: zöldségek, barna rizs, basmati rizs, vad rizs, fekete rizs, bulgur, köles, hajdina, kuszkusz, teljes kiőrlésű lisztből készült tészta

beware-carb-monster1

Zöldségek, gombák

– 20 dekányi fogyasztás alatt nem kell számolni, amiben 5 grammnál kevesebb ch-van 100g-ban, ilyenek pl.: paradicsom, zöldpaprika, retek, uborka (DE! ha 200 grammnál többet fogyasztunk, már számolós. Ha többféle nem számolósat fogyasztunk, akkor összesen lehet ennyi, nem pedig 200-200 gramm mindegyikből)

– magas rosttartalmúak menők, mert jó hatással vannak a vércukorszintre, pl.: brokkoli, cukkini, fejes saláta, karfiol, paradicsom, póréhagyma (úúúúgy szeretnék hagymát enni és úúúúúúgy szeretnék nem hagymaszagú lenni még másnap is), retek, sárgarépa, spenót, uborka, zöldbab, petrezselyemlevél

Gyümölcsök

– mindent lehet, csak számolni kell és a megfelelő időpontban enni (kivéve a már korábban említett aszalt gyümölcs és a szőlő, banánt is csak nagyon ritkán ajánlott)

– ezekben is vannak magas rosttartalmúak, szeressük őket! Például áfonya, alma, ananász, citrom, eper, málna, mandarin, mangó, barack, szeder, cseresznye, kivi, narancs, ribizli (ne feledjük, akkor is számolandó, ha amúgy szuperegészséges és rostos, mert csak gyümölcshöz képest rostosak, annyira nem, hogy lassítaná a felszívódásukat)

Tejtermékek

IR-től független véleményem, hogy a tejtermékek nem a legjobb barátaink, de az IR diétában azért engedélyezett, mert sokszor, főleg édességeknél jól is jön, ha szénhidrátot szeretnénk csökkenteni (például túróval kicserélni a liszt egy részét egy-egy süteményben). Bónusz ellenérv persze, hogy a legújabb információk szerint a tejnek igen nagy az inzulinválasza, azaz IR esetén nem feltétlenül a legjobb választás. Na, ezeket az infókat érdemes elraktározni, majd időnként újra és újra elmélkedni rajta és megfigyelni, hogy ránk milyen hatással vannak a tejtermékek.

– tej, kefír, natúr joghurt mehet, de számolni kell, marha gyors szénhidrát

– sajtok, tejszín ch-jával nem kell foglalkozni a magas zsírtartalom miatt (mondjuk a kalóriák miatt azért érdemes mértéket tartani)

– túró – csak 10 deka feletti fogyasztás esetén kell számolni

 got-milk

Tojás, hús

– ch tartalmukkal nem kell foglalkozni

Olajos magvak

Vannak, amiket nem kell számolni, van, amit igen, de mindenképpen mehetnek, max a kalóriatartalom miatt érdemes korlátozni őket. Hivatalos ajánlás a nagyon egzakt mértékegység, az egy marék, ennyit határoznak meg maximumként. Én leginkább azt mondanám, hogy a kalória- és zsírtartalmat kell figyelni, hogy belefér-e a napi limitbe.

Számolva lehet fogyasztani: földimogyoró, kesudió, mák, gesztenye

Nem kell számolni: napraforgómag, tökmag, dió, mogyoró, mandula

Rejtett cukrok. Rejtett cukrok mindenhol.

Rejtett cukrok. Rejtett cukrok mindenhol.

 

Az örök kérdés: akkor mivel édesítsünk?

Én személy szerint egyéb egészségtelen mellékhatások miatt nem kedvelem a mesterséges édesítőket, úgyhogy azokat mellőzném. A fruktózt is, hiába van tele vele a legtöbb diabetikus termék. Sajnos. A fruktózzal az a baj, hogy csak ront az inzulinrezisztencián. Amit én ajánlani szoktam:

– xilit – számolni kell a szénhidráttartalmát, illetve sokaknál hasfájást, hasmenést okoz (nekem például évekig semmi bajom nem volt tőle, de aztán úgy 2 éve elkezdett tőle fájni a gyomrom, akármilyen kis mennyiségben fogyasztottam)

– eritrit – 0 ch, nem kell vele számolni. Vannak, akik éreznek egy hűvös mellékízt, én ezt nem tapasztaltam, csak amikor “kerestem” az ízt, ezért egy evőkanállal beletoltam a számba. De ritkán fogyasztom így ;)

– stevia – 0 ch és ennek is van egy érdekes mellékíze, de sokak szerint megszokható. Nekem van olyan étel, amiben nem zavar, van, amiben viszont tényleg nem ízlik (csokis zabkásában például simán nem érzek semmi zavarót)

– Cukvia – folyékony édesítő, ez is stevia alapú, de nem igazán érződik a mellékíze (mivel folyékony, nem minden ételbe praktikus szerintem)

Én nagyjából ezeket szoktam variálni, elég jól elvagyok velük.

Persze ez az egész még csak a jéghegy csúcsa, ezt meglátjuk, megrémülünk, de utána rá lehet jönni, hogy mi is van a “víz alatt”, nem is olyan rémisztő, kezelhető. Ahogy belekezd az ember a diétába, újabb és újabb kérdések merülnek fel, lesz, amire egyszerű a válasz, lesz, amire kevésbé. De megrémülni nem szabad, diétát feladni nem ér(demes), mert ha egyszer sikerül jól étkezni, elképesztően jó változásokat lehet észrevenni magunkon.

Ez a hivatalos álláspont az inzulinrezisztencia diétával kapcsolatban (ez megegyezik a PCOS diétával is), van még egy csomó féle álláspont, ahogy kezelni lehet ezt az állapotot (paleótól kezdve a lúgosító és makrobiotikus étkezésig), de Magyarországon ez az orvosok és dietetikusok által ajánlott étrend. Ja, mondtam már, hogy ajánlott szakembert felkeresni? :)

Vendégposzt: Mit nekem a nyers?

Eszterrel egy tanfolyamomon találkoztam, ahol mindig szóba kerül az étkezés és nem titkolta, hogy nemrég elhatározták, hogy kipróbálják a nyers étkezést. Azonnal lecsaptam rá, hogy mindenképpen szóljon majd arról, milyen hatással volt az egészségükre az új fajta étkezés. Aztán nem bírtam magammal, megkértem inkább, hogy írjon nektek egy kicsit a nyers étkezésről, mert én még annyira nem vagyok képben vele (remélhetőleg a hangsúly a még szón van és hamarosan elkezdhetem azt a sulit, ahol erről is szó lesz). Fogadjátok szeretettel Eszter hasznos gondolatait:

Megtisztelve érzem magam, amiért Noémi felkért, hogy írjak egy vendég posztot a blogjába, a nyers étkezésről. Már csak azért is, mert jó magam is még csupán ismerkedem a nyers konyhával, kb. 1 hónapja fogyasztok, fogyasztunk napi rendszerességgel nyers ételt, jellemzően vacsorára.

De talán éppen emiatt lehet érdekes, hogy mik a kezdeti tapasztalataim és meglátásaim a nyers ételekkel kapcsolatban.

Igyekszem minél többet olvasni a témában, a lehető legtöbb információt beszerezni, mert az már az első pillanatban látszik, amikor az ember elkezd kacérkodni a nyers evészet gondolatával, hogy itt bizony némi kreativitásra is szükség van ahhoz, hogy kellően változatos és ízletes ételeket alkossunk. Persze, ez igaz az összes többi fajta étkezésre is. :)

 raweating

Mi is az a nyers étkezés pontosan? Én mindenképpen többnek mondanám szimpla étrendnél, ez sokkal inkább egy életmód. Több irányzata van, köztük szigorúbb és kevésbé szigorú, de mielőtt nagyon UFO-nak gondolnánk a nyers, más szóval élő ételek fogyasztóit, megnyugtatok mindenkit, hogy valamilyen mértékben mindannyian nyers evők vagyunk. Legalábbis azok, akik időnként megeszünk egy-egy almát, banánt, paradicsomot, paprikát, stb., csak úgy nyersen. Tehát az első lépést szinte mindnyájan megtettük már, ami jó hír, ugye? :)

A nyers, vagy élő ételek tehát a zöld levelek, gyümölcsök, zöldségek és magvak – bár ettől még nem kell kismadárrá változni -, illetve csírák és csiráztatott gabonafélék (Figyelem! Gabonafélék kizárólag csiráztatva fogyaszthatók, máskülönben mérgezőek!). Vagyis növények, semmi állati eredetű alapanyag. Fontos még, hogy ezek az élő ételek nem esnek át hőkezelésen, tehát nem főzzük, sütjük, pároljuk meg őket. Egészen pontosan 43°C-nál magasabb hőmérsékletnek nem tesszük ki az ételeket – tehát 42°C-on aszalunk -, mert eddig a pontig tudják megőrizni magukban az életet, vagyis azokat a létfontosságú enzimeket és minden egyéb jótékony összetevőt (vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak, stb.), amelyekre a mi szervezetünknek is a legnagyobb szüksége van.

A teljesen állati eredetű-mentes étrend nálam egyedül a mézek miatt szenved csorbát, mert valahogy a mézeket nem vagyok hajlandó teljesen mellőzni. Véleményem szerint a magyar mézkultúra egyedülállóan sokszínű és túl azon, hogy a különféle mézek különféle ízeket is jelentenek, egyúttal számos egészségvédő és gyógyító tulajdonsággal rendelkeznek. Tehát nálam a méz marad, a többi állati eredetű ételféleség nélkül pedig köszönöm szépen, jól vagyok. :)

 lénárt gitta

Visszatérve még néhány mondat erejéig az enzimekre, Lénárt Gitta Élő ételek könyve c. kiadványában olvastam, hogy az ember adott mennyiségű enzimmel a szervezetében születik meg és ezek az enzimek az évek során csak fogyatkozni tudnak, újratermelődni nem. Ha a nem megfelelő étkezés miatt, az enzimjeinket arra pazaroljuk, hogy küszködjenek a megevett ételek lebontásával, megemésztésével, akkor nem, vagy csak alig jut arra enzim, hogy az immunrendszerünket, az egészségünket támogassa. Könnyebben betegszünk meg és nehezebben is gyógyulunk meg. Talán ez volt az a pont, amikor megértettem végre, hogy mit is jelent az a réges régi mondás: az vagy, amit megeszel.

you_are_what_you_eat_by_sebreg-d54q6gc

A nyers/élő ételek fogyasztásával nem terheljük pluszban az emberi szervezet enzimkészletét, hiszen a nyers ételek tartalmazzák azokat az enzimeket, amik a megemésztésükhöz, lebontásukhoz szükségesek, ezért a mi saját különbejáratú enzimkéink ráérnek végre gyógyítani a testünket, vagy megóvni a betegségektől, meg még minden egyébre, ami eredendően a feladatuk.

Talán az elméleti és tudományos háttérről ennyit, akinek felkeltette az érdeklődését, nagyon sok helyen utána tud olvasni a neten az élő ételek hatásainak.

Noémi szokta mondani, hogy a fokozatosság elvét igyekezzünk mindig betartani és ez természetesen a nyers étkezésre való teljes, vagy részleges átállásra is igaz. (Kivéve akkor, ha valamely súlyos egészségi probléma az azonnali átállást kívánja meg, de ezt a témát most nem szeretném tárgyalni.)

Hogy miért fontos itt a fokozatosság? Egyrészt azért, mert drágaszép szervezetünk nincs igazán hozzászoktatva a minőségi táplálékokhoz (többnyire legalábbis). Így ha az eddigi paprikáskrumpli, marhapöri, mákostészta, hamburger, vagy akár a már diétás(abb), de mégis feldolgozott élelmiszerekből álló étrendről holnaptól hirtelen átváltanánk az élő ételek fogyasztására, gyakorlatilag sokkot kapna a szervezet és ennek igen erős mellékhatásait is érzékelnénk. A fokozatos átállásnál is előfordulhatnak mindenféle, kellemetlen tünetek, előjöhetnek régi, vagy még nem tapasztalt fájdalmak, emésztési zavarok, bőrproblémák, ami mind mind a test belső tisztulásának jelei és mellékhatásai. És elmúlnak! (Ha nem, akkor természetesen orvoshoz kell fordulni.)

Másrészt pedig ez egy olyan, újfajta életmódot kíván meg az embertől, amit meg kell tanulni, bele kell rázódni, el kell sajátítani bizonyos konyhatechnikai fogásokat és alapszabályokat, és ugye ehhez is kell több-kevesebb idő.

raw-food-recipe-sandwich

Számunkra a legkönnyebben kivitelezhető volt a reggeli és a vacsora lecserélése nyersre, ebédre pedig továbbra is főtt, vegán ételeket fogyasztunk. Reggelente a friss gyümölcsök, gyümölcsturmixok, gyümölcs saláták a legjellemzőbbek nálunk, de mióta megtanultunk nyers lenmag kenyeret készíteni (a recept a neten megtalálható), azóta szendvicset is eszünk. Bár minden reggel valamilyen gyümölccsel indul. A vacsora pedig valami igazi nyers finomság, amit egyelőre még rendelni szoktunk többnyire és csak ritkábban készítjük mi magunk. A rendelés előnye, hogy a lehető legtöbbféle élő ételt megkóstolhatjuk így és változatosan is étkezünk. Fantasztikus, mennyi ízeket tapasztalok és őszintén meglep némelyik zöldségféle íze, hogy nyersen mennyire finom! A legnagyobb kedvencünk a különféle nyers pizzák, amit persze nem úgy kell elképzelni, mint a hagyományos pizzát. Az élő pizzalap különféle zöldségekből és magvakből készült aszalvány, a feltétek pedig friss zöldségek és fűszerek, különféle textúrában, vagy sajtkrém, ami kesudióból készül. Apropó kesudió! Ha nehezen mondasz le a sajtokról – mint mi is -, akkor a kesudiót imáidba foglalhatod, mert a legfinomabb nyers, növényi sajtok készíthetők kesudióból. :) (Bár a kesudió általában nem teljesen nyers, mivel a hántolásához forró gőzt alkalmaznak, de cserébe nagyon széleskörű felhasználást tesz lehetővé és rendkívül ízletes is.)

Általánosan elmondható, hogy ha az ételeink 70%-a nyers, élő étel, akkor már többet tettünk az egészséges és hosszú életért, mint amit bármilyen vitaminkészítménnyel, táplálékkiegészítővel valaha is el lehetne érni. Ebből is látszik, hogy nem is szükséges 100%-ban nyers ételekre váltani, de ha még 70%-nál is kevesebbet tudunk kényelmesnek és élhetőnek elfogadni, az is sokkal jobb és több a semminél. Én azt mondom, hogy próbáljunk minél többször és minél több nyers, élő ételt fogyasztani, de csak addig a pontig, ami még jól esik, amit nem büntetésnek élünk meg, máskülönben semmi értelme az egésznek.

Jó hír, hogy az élő ételek teljesen latkóz-, és glunténmentesek, illetve nem tartalmaznak finomított szénhidrátokat sem. A sok diétában üldözött banán, itt pl. egy támogatott és rendszeresen fogyasztott gyümölcs, hiszen sok értékes tápanyag mellett azt az amiláz enzimet is tartalmazza, ami a benne lévő fruktóz lebontásáért felel. (A szememben meg is dőlt ezzel, hogy cukorbetegek nem ehetnek banánt.) Nekem egyik kedvenc gyümölcsöm a banán, édesszájú lévén, és annak, aki idáig eljutott az olvasásban, jutalmul jöjjön a világ legegyszerűbb, de legfinomabb fagylaltjának ultra rövid receptje. :)

Nyers banán fagylalt: végy 1-2-3 érett banánt, karikázd fel vékonyan a meghámozott banánokat és alulfóliával, vagy sütőpapírral bélelt tálcán elrendezve a karikákat, tedd be a fagyasztóba 1-2 órára. Ha megfagyott, akkor szükséged lesz egy nagyobb teljesítményű turmixgépre, aprítógépre, vagy rúdmixerre (nekem ilyenből van extra nagy teljesítményű), amivel először is egy nem fagyasztott banánt turmixolj le, majd fokozatosan adagold hozzá a fagyasztott banánkaríkákat és addig turmixold, míg a kívánt fagyiállagot el nem éred. És készen is van!

Csokifagyi ugyanígy készülhet, csak a banánhoz adagoljunk egy kevés kakaóport. Ha jó érett banánból dolgozunk, akkor plusz édesítésre nincs is szükség, de ha mégsem lenne elég édes, turmixoljunk hozzá 1-2 szem datolyát (kimagozva).

A kakaóporról jó tudni, hogy általában nem nyers, mert a kakaóbabot pörkölik, mielőtt megőrölnék. Bioboltokban kapható nyers kakaópor is, amit én még nem próbáltam, de ami késik, az közeledik. :)

Ha nyers ételekre váltunk, akkor sem kell lemondanunk semmiről, mint az az eddigiekből is kitűnik, mert a hagyományos magyar, olasz, indiai, stb. ételeknek is van nyers változatuk. Ezek elkészítéséhez már jobbára aszalógépre is szükség van, amiből az átlagos, kereskedelmi forgalomban kapható 10-20 ezer forintos gépek sajnos nem a legmegfelelőbbek. A nyers evők által ajánlott aszalógép ára pedig kissé csillagászati, de szerintem érdemes rá gyűjteni és beruházni, mert ha tudunk aszalni, onnantól kinyílik a világ az ételek terén. Aszalással készíthetünk kenyeret, kekszeket, palacsintát (gyümölcslapot), pizzalapot, illetve természetesen aszalt zöldségeket és gyümölcsöket is. Eddigi tapasztalataim alapján valóban azt mondhatom, hogy a határ a csillagos ég, ami a változatosságot illeti.

Végül pedig néhány szót arról, hogy ezalatt az 1 hónap alatt, milyen változásokat vettem észre magamon, ami a részleges nyers étkezésnek tudható be. Az első és legkönnyebben észrevehető jele az élő ételek fogyasztásának természetesen az emésztési problémák megszűnése. Tizen-, huszonévesen hosszú időn át szenvedtem reflux betegségben, amelyet bő 10 évvel ezelőtt az akkori kineziológusom remekül kikezelt. De időnként azért azóta is volt gyomorégésem, ami a vegán étrend mellett is megmaradt. Egészen az elmúlt hetekig, mert a sok nyers, lúgosító hatású zöldség, rostdús táplálkozás teljes győzelmet aratott a gyomorégések felett. :)

Nekem ugyan korábban sem volt igazán problémám a wc-n az outputtal, de biztos vagyok benne, hogy akinél ilyen gondok vannak, a nyers ételek fogyasztásával rövid időn belül leszámolhat az ilyen jellegű zavarokkal.

Ezen a héten vettem észre, hogy az arcbőrőm is szebb, tisztább, fiatalabb lett, aminek 30 fölött már igazán nagy értéke van egy nő szemében. :)

Hab a tortán, hogy mennyiségre is kevesebb ételt fogyasztok, mert elég annyi is – ennek a mérleg örül a legjobban reggelente -, az evés utáni elnehezültséget, vagy álmosságot pedig kezdem teljesen elfelejteni. Nyers ételekből többnyire nem tudja túlenni magát az ember, hacsak nem olajos magvakból próbál jóllakni ebédre, ami eléggé meg tudja terhelni a gyomrot. :)

Természetesen még rengeteget tudnék írni a témában, de úgy gondolom, hogy ennyi is bőven elég bevezetésnek, gondolatébresztőnek. Akinek felkeltettem a figyelmét és kíváncsiságát az élő ételek iránt, könnyű szerrel válogathat a netes források, illetve könyvek és előadások között, amik segítségével jobban elmélyülhet a témában. Bízom benne, hogy egyre többen leszünk, akik beépítjük a nyers konyha remekeit mindennapjainkba és ezzel egy jobb, minőségibb, egészségesebb és teljesebb életet élhetünk!

 Szabó Eszter

Ami nekem megmaradt a Pareto-elvből

Nem sok képletre vagy névre emlékszem a középiskolai tanulmányaimból, de egy valahogy mégis megmaradt. Közgázon tanultunk a Pareto-elvről, aminek az eredeti jelentését időről-időre ellenőriznem kell emlékeztetésképpen, de a 80/20-as szabály mégiscsak mindig itt lebegett a szemem előtt. Mondjuk ahogy én használom, semmi köze nincs az eredetihez (vagy ha mégis, akkor ahhoz viszont az összes bölcsésszégemet be kell vetni, hogy levezessem – igen, közgázos vonalról indulva lettem bölcsész majd edző, kiszámíthatatlan vagyok).

Ami nekem megvalósult az életemben az az, hogy a nyolcvan és a húsz együtt pont százat ad ki. Száz százalékot. A napjaim 80%-ában egészségesen élek, a maradék 20-ban pedig… nos, nem feltétlenül. Itt sem arra kell gondolni, hogy belőve fetrengek a sártengerben és kiáltozom hülyeségeket, hanem inkább azt jelenti ez, hogy az életem 20%-ában megengedem magamnak az “eltévelyedést”, hogy ne kontroll szerint éljek, étkezzek, hanem élvezetből.

Hogy mit jelent ez nálam? Azt, hogy _elméletileg_ nem eszem fehér lisztet és cukrot, de tejterméket és tojást sem, húst is viszonylag ritkán, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kilengéseim. Csökkentem a gluténes ételek mennyiségét is, amennyire csak lehet. De nem csinálok fesztivált abból, hogyha épp vendégségben vagyok, akkor mit egyek, hogy vigyek-e magamnak külön kaját vagy sem. Megeszek én mindent, amit egészségesnek és finomnak találok, még ha az “elméletilegnemeszem” szabályomba nem is feltétlenül fér bele. Mert időnként belefér (nekem, mert nem vagyok allergiás/intoleráns/cukorbeteg/stb), de attól még nem napi szinten lazítok a szabályokon. Szombaton például nagyon hosszú munkanap volt megint, amibe eleve úgy kezdtem bele, hogy előző este is 11-ig dolgoztam, úgyhogy kellett a turbósítás, meg is leptem magam egy Óriás (!) Túró Rudival. Igen, cukor is és tejtermék is van benne. De akkor igazán jól esett <3 Sőt, tegnap némi camambert-t is ettem. Mondjuk meg is lett a böjtje, mert cuki kis pattanások nőttek a fejemre, de holnapra elmúlik majd.

De úgy gondolom, ezek a dolgok beleférnek. Ezek a kis csalások segítenek abban, hogy ne törjön ránk a bármit-ide-nekem-azonnal hangulat a sok önsanyargatástól. Ha az a célunk, hogy egészségesek legyünk vagy hogy lefogyjunk egy kicsit, nem pedig betegség miatt van szükség a diétára, akkor ezek szerintem beleférnek, sőt, megkönnyítik az egész folyamatot. Lelkileg könnyebb lesz az egészet elviselni. Főleg, mivel az lenne a lényeg, hogy az egészséges táplálkozást életünk végéig folytassuk, ne csak kampányszerűen, életünk végéig viszont nem lehet önsanyargatni. Ha valamit megkívánunk, időnként valóban belefér.

Amikor étrendet írunk vagy csak kajás tanácsadós elbeszélgetés van, akkor is szoktam javasolni a 20%-ot. Ha nem is így számokba foglalva, de azt, hogy lehet eltérni a kötelezőtől (persze ez mindig a céloktól és egészségi állapottól függ, de ha “csak” az egészséges test és lélek a cél és/vagy lefogyni egy kicsit, akkor simán bevállalható).

Vallomások sora ez itt ma, el is árulom az én gyengéimet:

– csokoládé: csokoládé és egy kis csokoládé. Gombóc Artúr semmi hozzám képest, mindenféle csokit szeretek és szoktam is enni belőle. Sőt, múltkor az egyik vendégemtől kaptam igazi belga csokoládét. Not bad, not bad. Egy-egy sor csokoládé nálam olykor-olykor simán belefér.

– sajt:  ez az a tejtermék, ami leginkább hiányzik, a jó kis melegszendvics vagy kis pizza sajttal a tetején (itthon szoktunk sütni időnként, úgyhogy az összes többi hozzávaló egészséges), vagy rakott ételeknél. Úgyhogy időnként szoktam is fogyasztani és mázli, de feltűnt, hogy sült állapotban nem fáj tőle a gyomrom. Szendvicshez időnként még egy kis kecskesajt is belefér. Mondjuk mostanában kezdtem felfedezni a növényi sajtok világát, évekig tiltakoztam, mű dolognak tartottam és eldöntöttem, hogy tuti nem finom. De, vannak elég finomak is, úgyhogy ennyivel is könnyebb lehet az élet ;)

– anyukám sajtos-tejszínes csirkemell kombinációja. Best evör.

lencsés tészta/tésztás lencse sajttal a tetején

lencsés tészta/tésztás lencse sajttal a tetején

És amikor vendégségben vagyok, nem kérdezem, hogy vajon van-e tojás a fasírtban, bár ha én készítem mindig kihagyom belőle. Ha vendégségben vagyok, megeszem a tejszín alapú krémleveseket, bár itthon mindig kókusztejjel készítem őket. Sőt, gyrost meg falafelt is szoktam enni, amikor útközben él az ebédidő. És hát azokban fehér liszt is van (Bár tudtátok, hogy a Hummus Barban lehet barna pitában is kérni a falafelt? Oké, nem teljesen barna, de egy fokkal jobb, mint a fehér lisztes verzió), joghurt öntet is, meg dolgok, amikről nem is akarjuk tudni, hogy mik :)

Nade nem csak kajában lehet ám érvényesíteni a 20%-ot ;) Van olyan, hogy nem edzek, pedig erről aztán mindenki azt gondolja, hogy sosenem lógom el. De igen, akad ilyen is. Mondjuk nem “lógásnak” hívom, hanem észérvekkel megmagyarázott kihagyásnak ;) Van, amikor jobb nem edzeni, van, amikor jobb nem megmozdulni, amikor a passzív pihenésre nagyobb szükség van, mint az edzésre. Nem mindig, de előfordul. Van olyan, hogy egy edzésen sem adok bele mindent, mert aznap épp annyira futja. Semmi baj, a maradék 80%-ban viszont maxon vagyok. Belefér.

A 20%-os lelazulást még ergonómiában is ki tudom használni. Nem mindig ülök tökéletesen (mondjuk ennek hamar meg is van a böjtje), nem mindig keresem-kutatom a legjobb ülőalkalmatosságokat. Sőt. Amikor gerinces tanácsadás tartok, mindig elmondom a magassarkú cipő viselésének hátulütőit, de ettől még időnként én is magassarkúban csámpázom erre-arra. A hétköznapokban “játszósban” vagyok, lapos talpú cipőben, csizmában, szandálban, de ha “kimenő” van, előkerül a tűsarkú is. Na bumm.

o s t e l l a  b i s t r o

Attól, hogy megvannak ezek a kis csalások, hogy 20%-ban nem vagyok szabálykövető, a maradék 80%-ban törekszem az egészséges életmódra. A helyes étkezésre. A megfelelő mennyiségű (!) és minőségű mozgásra. Hogy jó széken üljek és gerincbarát matracon aludjak. Hogy a cipőm kényelmes legyen, hogy a bőrömet védjem a napsütés káros sugaraitól. De bármikor közbejöhet valami. Vagy az események alakulnak úgy, hogy kilengés lesz belőle vagy nekünk van belső igényünk arra, hogy kicsit pihentessük a szabálykövetést. Nem dől össze ettől a világ.

Ettől még egészségesek lehetünk. Mérték az érték. 

Te hol engedsz egy kicsit a szabályokból? Mikor lazítasz, amikor már nagyon-nagyon ki vagy borulva, hogy jajjmiértnemlehet vagy inkább rendszeres a “lógás” és megelőzöd az ilyen érzéseket?

A növényi fehérjeporok “szerintem”

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha a fehérjeporokról fogok írni. Én, aki totálisan elleneztem a fehérjét. Aztán rájöttem, hogy néha nem árt, ha élünk az ilyen étrendkiegészítők adta lehetőségekkel. Persze még mindig döbbenten állok azelőtt, hogy milyen mennyiségben képesek egyesek fogyasztani, illetve nem csak a fehérjeport, hanem még egy kis L-karnitin, BCAA, HCA, CLA, ABC, zsírégetők, glutamin, glutaez, glutaaz, mindenféle, amiről leginkább csak tanultam, de soha még csak el sem gondolkoztam azon, hogy kipróbáljam. Merthogy nem élek olyan életet, nem edzek annyit, hogy szükségét érezzem ezeknek. Nade nem is ez a lényeg most, hanem a fehérjék.

seems legit fehérjepor

Jött az az idő, amikor egy icipicit (értsd: irreálisan) sokat edzettem: órákat tartottam, saját magamnak edzettem, hobbiból, társasági eseményként is edzeni jártunk, kicsit intenzív volt az élet. Ekkor jött el az az idő, hogy muszáj volt valahogy extra fehérjét bevinni a szervezetembe, mert kajával képtelen voltam rá. Ki is próbáltam a világ legfinomabb fehérjéjét, a Scitec egyik csokis fehérjeporát. Mintha forrócsokit innék, tiszta nasi volt. Aztán próbálkoztam BioTech-es fehérjével is, amitől kiütéses lettem (maradnom kellett volna a csokisnál, nem bedurvulni holmi joghurtos meggyesre), úgyhogy itt fel is függesztettem a fehérjefogyasztást.

Később jött az az időszak az életembe, amikor a növényi eredetű táplálék egy kicsit előtérbe került, úgyhogy újabb próbálgatós időszak következett. Egészségügyi okokból döntöttem úgy, hogy növényi fehérjével próbálkozom. Nem, nem olyan jó a felszívódása, mint az állati eredetűnek. Nem, nem is olyan finom, mint a szuperül felturbózott, nasinak is beillő lifetiltes csokiskeksz ízesítésű fehérje. De annál sokkal többet ér az ebből származó fehérje, mintha semmit sem fogyasztanék. És a fehérjét nem az ízéért kell fogyasztani, az már csak bónusz, ha nem rossz ;)

Háromféle növényi fehérjét próbáltam ki eddig, sorolom is mindjárt őket. Meg véleményezem. Az első volt az Absorice, ebből többfélét is próbáltam, nem az első doboznál járok, a többi már csak extra. Nézzük szépen sorban:

Vegabond – vegán fehérjepor (kakaós)

2 (2)

Íze: nagyon kakaós, az én ízlésemhez képest nem elég édes

Oldódása: tökéletesen oldódik, könnyű elkeverni és az edénybe sem ragad bele

Előnyei:

– annak ellenére, hogy szerintem nem elég édes, határozottan finom. Ha teszek bele egy kis édesítőt, akkor kifejezetten jó, zabkásába keverve talán ez ízlik a legjobban, egészen csokikrémes hatása van

– könnyen beszerezhető. Én az egészségbolt.hu-ról rendeltem, pikk-pakk megérkezett és 5000 Ft felett ingyenes a házhozszállítás, úgyhogy a lábam sem kellett kitennem érte a lakásból (és itt azért könnyű ennyi pénzt elkölteni) – oké, szerettem volna linkelni, de épp nem rendelhető

Hátrányai:

– nem elég édes (tudom, szubjektív vélemény)

– a tasakot elég erősen kell feszegetni nyitáskor, de ezt akár előnynek is vehetném, mert jól záródik, nem veszít az aromájából, nem levegőzik állandóan (plusz nekem van fehérjés bödönöm, amikor nem videózom, abból szoktam kanalazni)

– nem jár hozzá mérőkanál


Absorice – csokis, vaníliás

1 (2)

Íze: Ez volt az első növényi fehérje, amit kóstoltam. Hát, el kell ismerni, hogy nem olyan krémes, nem olyan csokiszerű mint a tejsavó alapú készítmények, de számomra meglepetés volt, mert rossznak sem mondanám az ízét (ja, mert előtte mindenhol negatív kritikákat olvastam, hogy mennyire nem finom). Önmagában fogyasztva szerintem teljesen vállalható íze van, én még finomnak is találom, viszont sütibe sütve nekem nem jön be, ott fura ízt érzek. Nem ehetetlen, de önként még egyszer nem sütök vele. Zabkásába, “tejberizsbe” viszont finom.

A vaníliásat is kipróbáltam, nekem ez annyira nem ízlett, illetve a gyomromnak nem tetszett az aroma (érzékeny gyomrom van, szóval ez nem jelenti azt, hogy bárki másnak gondot okozna), úgyhogy ez nem lett tuti befutó. De ismerek olyat, aki viszont pont a vaníliásra van rákattanva.

Oldódása: Nem éppen zökkenőmentes. A videóban is látjátok majd, hogy elég nehézkesen oldódik. Oké, amikor nem kis pohárban keveri az ember, akkor kicsit jobb a helyzet, de tény, hogy kicsit nehezebben oldódik, plusz az edény szélére is hajlamos egy kicsit ráragadni. Vagy lehet, csak én vagyok maximalista, de mindig ki kell öblítenem vízzel, hogy ne vesszen semmi kárba. Rendes shakerben azért jobban oldódik.

Előnyei: 

– könnyen beszerezhető (online megrendelve vagy simán csak boltba besétálva is megvásárolható, szóval akkor sem kell pánikba esni, ha hirtelen elfogy és másnap kell az új doboz)

– többféle ízben is kapható

Hátrányai:

– az oldódása lehet talán hátrány

– nem jár hozzá adagolókanál

Énproteinem: Vegan Blend 

3 (2)

Ezt igazából csak azért próbáltam ki, mert egyik ismerősöm áradozott róla, hogy még az Absorice-nál is finomabb. És tényleg. Ebből is a csokisat próbáltam ki, de nem bántam meg egyáltalán. Növényi fehérjéhez képest kifejezetten finom, “selymes”, jól oldódik és többféle közegben is jól viselkedik. Zabkása készítésekor egy kicsit kevesebb vizet vesz fel, mint mondjuk az Absorice, úgyhogy még kómás reggeleken, félálomban is jól el lehet találni a megfelelő mennyiséget. Önmagában is finom, zabkásában is, édesítő nélkül is, tejberizsben is (én kókusztejjel szoktam készíteni) kis meggyel vagy málnával. A kedvencem (amilyen recepttel mindig adós vagyok, de majd egyszer, majd egyszer…) hajdinakásában.

Íze: finom, édesítés nélkül is jó íze van, “nasi” kategóriába is sorolnám

Oldódása: könnyen oldódik, csomómentesen (bár ezt a videó alapján úgysem hiszitek el majd nekem), a pohárból is könnyen kiönthető, nem ragad sok cucc a falára

Előnyei:

– az íze

– nagyobb kiszerelésben kapható, ezért végre jár mellé adagolókanál is (az egy kilóshoz és a két és fél kilóshoz is)

Hátrányai:

– egy helyről rendelhető Magyarországon, a személyes átvétel elég körülményes, házhozszállítás pedig csak 30.000 Ft felett ingyenes, illetve eddig kétszer rendeltem, mindkétszer várni kellett, mert épp nem volt raktáron, úgyhogy egy hetet tuti rá kell számolni, hogy megérkezzen. De ha már itt van, akkor minden szép és jó <3

Készítettem egy kis videót, amiben megpróbáltam bemutatni, hogy milyen is az oldódása az egyes fehérjéknek. Átlátszó pohárban kevergettem kiskanállal, úgyhogy nem a legtutibb az oldódás, de ha normális edényben keverjük, akkor azért jobb szokott lenni a helyzet ;) A Vegabondos sötétebb, kakaósabb, az Absorice a videóban vaníliás, a végén pedig a Vegan Blend megint csokis, tiszta Nesquick fíling.

Maradok a növényi fehérjéknél és akármennyire is bele-beleszagolnak szuperédes LifeT!lt és Scitec fehérjéhez szokott egyedek és fintorognak, hogy az nyehh, nem finom, szerintem igenis jó íze van (próbáltam már alig tejsavó + növényi mixet, na, az olyan volt, hogy a végén kidobtam, szóval én sem eszem meg azért mindent). És van különbség a három közt. A Vegan Blend ízlik a legjobban, bár a Vegabondot meg szuper krémesre lehet keverni és zabkásában kifejezetten finom, ha adok hozzá édesítőt. És mindkettő jól oldódik, könnyen keveredik, nem kell órákig bénázni, hogy csomómentes legyen. Sütiben ezeket nem próbáltam, mert nagyon ritkán sütök fehérjés sütit.

Nos, én ezeket fogyasztom, ezeket tartom egészségesnek. Mértékkel. Nem használom étkezések kiváltására. Nem használom minden étkezésnél turbózásra. Nasipótlóként sem iszogatom. Nem teszem süteményekbe* és liszt helyett sem jut eszembe ezeket használni. Csak mértékkel, ésszel, hogy jó legyen. Edzés után (saját edzésem, ami az én edzettségi szintemhez van igazítva, nem amiket tartok) szoktam egy adagot fogyasztani, illetve a reggeli zabkásámba is teszek fél adagot, hogyha éppen azt eszem. Nem viszem túlzásba, de már nem is ellenzem. Van, hogy az ember nem tud máshogy elegendő fehérjét bevinni a táplálékkal – nem eszem tojást, tejterméket is 2-3 hetente 1-2 vékony szelet sajt formájában, húst sem eszem minden nap, úgyhogy szükségem van ennyi edzés mellé némi kiegészítésre. És a hangsúly a kiegészítésen van, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás része lehet a fehérjepor, nem pedig a hiányos táplálkozás ellensúlyozására kell fogyasztani.

Ti fogyasztotok fehérjeport? Ha igen, milyet, növényit vagy állatit? Mi alapján választottátok ki, amit választottatok? 

*nem ellenzem (már) a sütibe sütését a fehérjéknek, ha beleillik az étrendbe, a makrókba, vagy mondjuk egy edzés utáni szénhidrát és fehérjepótlásra készített muffin nagyon hasznos tud lenni, de nem tartom jó ötletnek, amikor valaki ilyen sütiken él és megnyugtatja a lelkét azzal, hogy ez egészséges.

Mikrózni vagy nem mikrózni?

Ez egy olyan kérdés, ami időről időre felmerül erre-arra. Vannak, akik nagyon durván ellenzik a mikró használatát, míg mások naponta többször is mikróznak mindenfélét. Ti mit gondoltok, jó a mikró vagy nem? Fanatikusan ellene vagy mellette vagytok, esetleg totál semlegesek tudtatok maradni?

Mi a jobb, ha totálisan elkerüljük a mikrót még akkor is, ha mondjuk ezáltal több bolti kaját veszünk? Mi a jobb, ha otthon egy bögrés mikrós sütit összedobunk egészséges alapanyagokból (ami éppen belepasszol az étrendünkbe és finomnak találjuk) vagy ha inkább a boltban veszünk kekszet vagy teljes kiőrlésűnek álcázott péksüteményt? Melyik a kisebbik rossz?

Vajon tényleg rosszabb ez a süti, ha egészséges lisztből, finom alapanyagokból, tanyasi tojásból “dobjuk össze”, majd tesszük be a mikróba, mintha megvesszük a Jóreggelt kekszet vagy a 79 Ft-os kakaóscsigát a hiperben? Vajon tényleg tönkreteszünk mindent a mikrózással?

Bővebben…