Mert ha én el tudtam készíteni, ha én nem tudtam elrontani, akkor mindenkinek sikerül!
Minél többet élek, annál többet olvasok. Minél többet olvasok, annál inkább úgy érzem, hogy semmit nem tudok. Minél inkább úgy érzem, hogy jajjnemtudoksemmit, annál inkább sürgetem magam, hogy még tanuljak. Így aztán sok-sok mindennek utánaolvasok, sok-sok mindenre kíváncsi vagyok, sok, teljesen különböző “trendnek” és irányzatnak utánaolvasok. És ugyan most a világ két félre szakadt, az egyik fele úgy gondolja, hogy a glutén minden gonosz forrása, míg a másik fele pedig inkább azon az állásponton van, hogy ez egy újabb divat, hogy menő a glutént utálni. Én valahol a középvonalon helyezkedem el, nem gondolom, hogy annak, akinek semmi baja nincs a gluténnel, száműznie kell azt az étrendjéből, de azt sem tartom túl jó ötletnek, ha állandóan gluténnel terheljük a szervezetünket (például a teljes vegánsággal is ez az egyik problémám, hogy nagyon sokan ezt csak úgy képesek megvalósítani, hogy rettentő sok glutént fogyasztanak – pedig megoldható lenne máshogy is, bár elég nehezen). Szóval az az én álláspontom, hogy néha jó, ha kicsit gluténmentesen étkezünk, máskor meg belefér.
A félig gluténmentes napomra gyártottam ezt a kenyeret, ami nem száz százalékosan gluténmentes, mert egyik sem GM termék, a zabról köztudott, hogy sokszor érintkezik gluténnel, de aki csak úgy just for fun gluténmenteskedik, belefér :)
Az én kenyeremben lett hajdina, mert annak egy csomó jó hatása van az egészségre. Némi zab, mert szeretem. Kukoricaliszt, hogy legyen valami még benne. És lenmag, szezámmag és egy kevés napraforgómag, mert finomak és egészségesek.
Hozzávalók:
1 bögre kukoricaliszt
1 bögre hajdinaliszt
1 bögre lágy zabpehely
1 tk szódabikarbóna
0,5 tk só (kicsit talán sótlan lett, legközelebb picit több kerül majd bele)
3 tk lenmag
3 tk szezámmag
3 ek napraforgómag
3 bögre víz
Kicsit talán túl hajdinás lett az íze, legközelebb lehet, hogy picivel kevesebbet teszek bele, de nem rossz. Nem mondom, hogy nem morzsálódik, úgyhogy lehet, hogy később lesz majd még egy kis variálás, de ehetőnek ehető, szelhetőnek szelhető és ízre sem rossz ;)
És most ez a fogadalmam, hogy abbahagyom a nyafogást, hogy nem lehet finom kenyeret kapni a lakásom közelében, hogy a purpur kenyér sem a régi már vagy hogy bezár a bolt, mire vásárolhatnékom támad. És ezzel együtt nekiállok itthon kenyeret sütni. A mait viszonylag könnyedén éltem meg. Nem fájt semmi. Most sem fáj semmi. A konyha is túlélte (leszámítva, hogy kicsit rosszul számítottam ki, hogy a szezámmagból mennyi fér az üvegbe, amiből ezentúl adagolni fogom és kiborítottam egy részét a konyha közepére).
Szóval nem is volt olyan vészes, úgyhogy tuti nem ez volt az utolsó kenyerem. Ti szoktatok kenyeret sütni? Vagy zsömlét-kiflit-egyebet? :)
Ha szeretnél értesülni az új posztokról, iratkozz fel hírlevélre vagy kövesd facebook oldalamat!
Mozogj Noémivel! 