25 kajamentes önjutalmazás és motiváció

Oké, új év, új élet, belekezdtünk. Első nap normális kaja, pipa. Második nap normális kaja és egy kis edzés is. Pipa. Harmadik nap egészséges kaja, már némi variálással és unott kajapiszkálással. Hát, ez is pipa. Negyedik nap, edzeni kéne. Vagy inkább majd holnap. De nem, erős vagyok, elmegyek edzeni. Egy hős vagyok. Ötödik nap, kaja még mindig jó, bár nem igazán ízlik, keressünk valami kis gasztroblogot, hátha jobb lesz. Pipa, túléltük. Jé, vannak igazán finom ízletes ételek. Nade inkább itt maradok, keresgélek még recepteket, majd holnap edzek. De holnap most már tényleg.

Nem tudom, kinél hogy alakul az “új élet”, legyen az akár januártól vagy márciustól, esetleg augusztus huszadikától, mindig, mindig kegyetlenül nehéz tud lenni fenntartani a folyamatos motivációt, hogy pont annyira akarjuk a dolgokat, mint A Kezdet előtti napon. Van az a mondás, hogy a motiváció olyan, mint a fürdés, nem csak egyszer van rá szükségünk, hanem folyamatosan kell ismételgetni. Épp ezért fontos, hogy milyen észérvekkel és érzelmi dolgokkal tudjuk meggyőzni magunkat a változáshoz, vagy a korábban elkezdett egészséges életmód betartásában. Persze tök magasztos, hogy szeretnénk megérni, hogy az unokáink után futhassunk a játszótéren, megelőzzük a betegségeket, szépek, okosak, szellemileg frissek maradjunk minél tovább. Nade valljuk be, emberek vagyunk, ezek a távoli célok nagyon messze vannak, kellenek valami közelebbi kapaszkodók. És az sem árt, ha akad valami kézzelfoghatóbb jutalom minthogy 40-50 év múlva mi lesz. Nade ahogy Fanni szokta elég konkrétan megfogalmazni, nem vagyunk mi kiskutyák, hogy kajával jutalmazzuk magunkat. Tehát nem jár azért csoki, mert edzettünk (nem azt mondom, hogy nem lehet csokit enni, csak akkor legyen beépítve a kajálásba valamilyen rendszerben és ne jutalom legyen), ha szomorúak vagyunk nem nasival vigasztalódunk (kinek mi a nasi, nekem a csoki, másnak a pogácsa, van, akinek a pizza), hanem fontos feladatunk, hogy ezeket a helyzeteket is valahogy kajamentesen kezeljük.

Nekem nagyon hamar el szokott fogyni a motivációm, úgyhogy a mestere vagyok az önjutalmazásnak. Így lett nekem anno Rip60-m is :D Csupa haszon az önjutalmazás, aztán később lehet élvezni a hatását. Duplán ;) Akkoriban kicsit kész voltam lelkileg és nem volt kedvem semmihez, az edzés sem ment olyan fényesen, inkább csak amolyan lelkiismeretmegnyugtató lötyögésként. Na, és akkor csináltam magamnak egy szép kis kalózos dobozt, lyukat vágtam a tetején és ahányszor jó kis edzést toltam le, annyiszor dobtam bele egy kétszázast. Ha az étrendre jól figyeltem egész héten, akkor pedig egy ötszázast. És aztán egyszercsak kiborítottam a dobozt és vettem az edzéseim és kajára odafigyeléseimből egy Rip60-t, amibe azóta is bele vagyok szerelmesedve és akiket edzéssel kínzok szintén rá szoktak kattanni ;)

Nálam ez vált be, de van még hatmillió másik mód is, amivel lehet jutalmazni magunkat. Fontos, hogy legyenek rövidtávú céljaink, felosztani a menetrendet, nem csak azt, hogy egy év múlva mi lesz, hanem azt is, hogy egy hónap után hova kellene eljutni. Ilyenkor pedig lehet a kis önjutalmazásba belefogni, ha elértük a céljainkat. A Sparkspeople összeszedett 50 nem kajával kapcsolatos lehetséges jutalmat, egyik-másik kicsit elrugaszkodott volt az én mércémhez képest, úgyhogy ezt-azt módosítottam vagy kitöröltem, de itt van 25 ötlet arra, mivel lepjük meg magunkat, ha elértük céljainkat (a tippek után pedig ötletek arra, hogyan is dokumentáljuk, éppen hol tartunk vagy hogyan lehet látványosabbá tenni, hogy mennyire is vagyunk közel a céljainkhoz):

LoveYourBelly sikersztori – 30 napos kihívás – Zsófi

Zsófi azért vágott bele a LoveYourBelly gyakorlataiba, mert nem volt megelégedve a hasizmával szülés(ek) után. Terembe eljárósan, vagy csoportos órákat látogatós módon nem edz, viszont azt hiszem, aki látott már kisgyereket, egyetért azzal, hogy nem ugyanolyan nyugis és mozgástól mentes az élet, ha kisgyerek van a családban, mint mondjuk az irodában ülni hosszú órákon át. De célzott tornát nem végzett ezelőtt, úgyhogy külön öröm, hogy heti legalább háromszor – néha négyszer is – sikerült tornázni a 30 nap alatt.

Nézzük a puszta tényeket:

Zsófi, 31 éves, két gyermek anyukája, akik 4, illetve másfél évesek.

Előtte és utána centik:

89,5 (köldöknél) – 81 cm

92 cm (hascsúcsnál) – 84 cm

94,5 cm (csípőnél) – 87 cm

bónusz kép, mert zseniális fotószerkesztői képességeimnek köszönhetően nem látszik jól, milyen menőn néz most ki Zsófi :)

Szerintem nem kell magyarázni a képeket, nagyon szembetűnő a változás. Zsófi is ezt írta, amikor a képeket átküldte: “Nagyon köszönöm a tornát, nagyon tetszik az eddigi eredmény.” Nekem is tetszik :)

Zsófiban az volt a nagyon jó, hogy mindenféle erőteljes faggatózás nélkül leírta, hogy mi az, ami jó volt és mi az, ami rossz volt a tornában. Szeretem az ilyet közlékenységet :)

“Ami nekem nehézséget okozott, (de tudom, ez nem a gyakorlatokon múlik, hanem rajtam): A koncentráció megtartása. Este, fektetés után tornázom, jellemzően nagyon fáradt vagyok. Sokszor veszem észre, hogy bár az elején szépen indítom, a többedik ismétlésnél már “elmászom”, eresztek a tartás feszességéből, nem uralom úgy a testemet, nem szép a kivitelezés, romlik az alaptartás. Eldőlök. Elrontom a számolást. Nem emelem addig, mint az elején. Ilyenek.”

Az, hogy a gyakorlatok nehezek, nem az ő szubjektív véleménye. Kívülről nem tűnik bonyolultnak egyik gyakorlat sem, de ha mindenre odafigyelünk, akkor tényleg fárasztó, nem csak fizikailag érzi meg az ember, hanem fejben is nagyon ott kell lennie, hogy eszébe jusson, mennyi mindenre kell figyelni. Ezek nagyrészt Pilates gyakorlatok, amikről az egyik Pilates-oktató barátnőm azt mondta egyszer, hogy persze, hogy teljesen jó stresszoldóként működik a torna, kikapcsol az ember közben, mert annyi mindenre kell figyelni a gyakorlatok kivitelezése során, hogy már nem marad kapacitása a napi hülyeségeken filózni ;) És tényleg. Nem könnyű mindenre odafigyelni, de megéri. Ha a torna közben megszoktuk, hogy mennyire kell figyelni a testünkre, a nap többi részében is sokkal jobban fog menni az, hogy helyesen használjuk a testünket – akkor már észrevétlenül.

“(…) gyakorlatnál kifejezetten motivál, hogy “jól néz ki”, izgalmas és ezért azokra kínosan ügyelek, hogy szépen menjen és nagyon élvezem. (…)-t is nagyon élvezem és a végén úgy érzem, hogy ebből még szívesen csinálnék egy kicsit (tényleg!).

Minek is örülhetne jobban a Pilates oktató, mint annak, hogyha a vele/miatta tornázók azt mondják a gyakorlatokra, hogy “még, még”? :) A Pilates gyakorlatok tényleg szépek, tényleg jók, tényleg élvezetesek. Azok a gyakorlatok, amikből pedig Zsófi is igazán sokat szeretne csinálni, azok az én kis kedvenceim. Akik rendszeresen járnak hozzám órára, tudják is, hogy ezek az ultimate kedvenceim, hihetetlenül élvezem őket végezni is, de azt is élvezem, amikor gyönyörködhetek abban, ha mások csinálják és látom a fejlődést. Ezek a mindenféle fekvőtámasz variációk, amik nem könnyűek, de tényleg szépségesek és ha az ember egyszer ráérez, hogy mire kell közben figyelni, észreveszi, mennyit fejlődött és nem csak azzal törődik, hogy mi az, ami még nem megy, akkor tényleg hatalmas örömét lelheti benne :)

az egyik kedvencem (jó, minden másodikra ezt mondom, de ezt tényleg nagyon szeretem): oldalsó fekvőtámasz

Van egy csomó kattanásom, például hogy úgy gondolom – és ezt igyekszem mindig hangsúlyozni -, hogy a testedzésnek nem az a fő célja, hogy szépek legyünk, hanem inkább az, hogy egészségesek, az, hogy közben formásabbá válik a testünk, csak egy mellékhatás. Zsófi ezt a szövegemet még nem hallotta, mégis önként írt nekem ilyet:

“Torna után sokkal könnyebb kihúzni magamat (enyhén hanyag tartásom van sajnos), érezhetően megkönnyebbülök, olyan, mintha hirtelen nőnék 2 cm-t és jobb levegőt szívnék. Ez új és nagyon-nagyon jó érzés. Emiatt határoztam el, hogy sokszor csinálom a tornát, akkor is, ha nagyon fáradt vagyok, mert annyival jobb utána, hogy inkább torna, mint az a plusz 40 perc alvás (vagy bambulás). A heti négy alkalom olyan pozitív minőségi közérzeti változást hozott, hogy mindenképpen vissza fogok térni rá. Sokkal jobban alszom és pihentetőbben. Másnap nem fáj a hátam (!), szebb a tartásom (kb. másnap délig tart), úgyis, hogy nem figyelek oda rá.”

Nem rossz, ugye? Azért is jobb a testtartás a tornától, mert a hasizom megerősítésével ismét eredeti funkciójában tündökölhet a hasfalunk és támasztó szerepét el tudja látni, illetve miközben végezzük a gyakorlatokat főleg a mélyizmokat, a mélyen fekvő hasizmokat célozzuk meg, azokat pedig fizikai képtelenség úgy dolgoztatni, hogy a mélyhátizmokat ne erősítsük a gyakorlatok közben. Erősebb lesz az egész törzs a gyakorlatoktól, stabilabb támasza lesz a gerincnek és mellékhatásként pedig az jelentkezik, amit a fenti képek mutatnak vagy amit a hétköznapokban is észre lehet venni:

“Szerintem nagyon sok lement. A férjem ugye látta a folyamatot részleteiben, hát pillogott nagyokat, hogy ez így működik (és nagyon örül neki)”

Zsófi tökéletes példája annak, hogy bizony a várandósság alatt a hasizmok megnyúlnak, nem tartanak olyan jól, viszont ha megerősítjük azokat, akkor ismét fűzőként funkcionálnak és karcsúbbnak tűnünk akkor is, ha nem igazán van súlyvesztés. Ráadásul a 30 napban volt egy húsvét is, amit Zsófi – elmondása szerint – nem éppen diétázással töltött, plusz még szoptat is, amiről tudjuk, hogy nem éppen az az időszak, amikor drasztikusan vissza lehet fogni a kalória-, illetve szénhidrátbevitelt. Szóval amit látunk, az tényleg a “beépített fűző” tökéletes működése :)

Ha te is szeretnél beépített fűzőt, akkor: Love your Belly :)

Loveyourbelly sikersztori – 30 napos “kihívás”

Anna szorgosan tornázott 30 napon keresztül, mindösszesen két napot hagyott ki. Nagyon büszke vagyok rá a lelkesedéséért :) Sőt, amellett, hogy a hasizomtréning gyakorlatait végezte, minden reggel megcsinálta az 5 tibeti rítust (kb. 10 perc), illetve egy csikung gyakorlatsorozatot (kb. 40 perc). Persze ez azt is jelenti, hogy nem volt ismeretlen számára a mozgás, sőt egyébként jógázni is szokott (tehát volt egy masszív alap, amire építeni tudott), ezt cserélte most le a LoveYourBelly gyakorlataira.

Annával egyrészt könnyű volt, mert azonnal helyes kivitelezéssel tudta csinálni a gyakorlatokat maximális ismétlésszámmal (ezt teszi az előedzettség, szeretjük a jógás múltat), viszont izgulhattunk is, hogy lesz-e látványos eredmény, hiszen már így is rengeteget tett az egészséges testtartásért, erős izmokért, napi szinten mozgott, vajon lehet-e ezt még fokozni. Mindezt úgy, hogy alapból karcsún érkezett. És azt kell mondanom, igen lehetett fokozni :)

A puszta tények:

“Anna vagyok, 52 éves, hét gyereket szültem”

derékbőség előtte: 75 – 79 – 87 cm

derékbőség utána: 73 – 76 – 83 cm

testsúly előtte: 58,1 kg

testsúly utána: 56,3 kg

“Látványra nem tűnik egyébként nagy változásnak, mert eleve nem volt olyan nagy a pocim, viszont rengeteget erősödtek a hasizmaim. A tornát nagyon megszerettem, és bár viszonylag sok idő elmegy vele, biztos, hogy tovább is fogom rendszeresen csinálni, ha nem is minden nap. A “lyuk” eltűnt, szerintem teljesen összeforrt elöl a hasizom. :-)”

Anna mondjuk olyan lelkes volt, hogy a kedvenc gyakorlatából kicsit többet is csinált, mint a célzott mennyiség, illetve ami az én kedvenc gyakorlatom, abból is bónusz két ismétlést csinált. Úgyhogy nem tétlenkedett egyáltalán :)

Amitől pedig nagyon boldog voltam, hogy nem csak a hatását élvezte, hanem magát a tornát is: “Élmény volt a gyakorlás :-)”

Nekem pedig egy élmény volt Anna beszámolóját nézegetni, amiben leírta nekem, hogy melyik gyakorlat volt könnyű, közepesen nehéz, illetve nehéz, mert ahogy teltek a napok, úgy lett egyre több könnyű vagy közepesen nehéz a nehézből. Hihetetlenül jól lehet fejlődni ezekkel a gyakorlatokkal (najó, nem csalok, mindenféle edzés így működik, ha szorgalmasan és kitartóan csináljuk, egyre könnyebben fog menni. True story).

Ahogy idéztem is Anna szavait, a linea alba mentén szétszakadt hasizma miatt keletkezett rés teljesen eltűnt. Sajnos azt nem lehet mondani, hogy összeforrt, mert a linea alba olyan szövet, ami nem tud regenerálódni, azaz nem fog összeforrni, de csüggedni nem ér, a LoveYourBelly-től olyan hasizomra tehetünk szert, ami összetart mindent és olyan stabilan támaszt a hasizom, “mintha mi sem történt volna.”

Tornázni hasznos, mert rendbe hozza a bajokat, tornázni jó, mert egészségesebbek leszünk a mozgástól és tornázni jó, mert szórakoztató :)