Amikor gyerekek voltunk, akkor a főzelék a fujfuj, de kötelezően fogyasztandó étel volt. Anyu mindig azt meséli, hogy velem egészen addig nem volt gond főzelék téren, amíg az oviba nem kerültem és ott szembesültem a menzakajával. És akkor lett az, hogy elhatalmasodott a finnyás énem, hogy nem-nem-nem eszem meg a dolgokat, mert összekötöttem bizonyos ételek nevét a nem túl finom ízvilággal. Krumplifőzeléket mondjuk azóta sem tudnék enni :P (de legalább most már meg is tudom magyarázni, hogy az egészséges étkezésre hivatkozva miért is nem fogyasztom :D)
Tehát jött a főzelék-tagadás időszaka.
Utána pedig a tinédzser években elkapott megint csak az, hogy jó lenne főzelékeket enni, mégiscsak egészségesebb, mint a sajtos tészta. Ez volt az az időszak, amikor (azért ezt le fogom később tagadni, hogy ezt mondtam) megszerettem a kelkáposzta főzeléket. De csak Anyuét. A lencsefőzelék és a borsófőzelék pedig az, amivel mindenkit ki tudok üldözni a világból, mert állandóan tudnám enni őket. Anyu borul ki attól leginkább, amikor megyek haza és megkérdezi, hogy mi legyen a vasárnapi kívánságkajám, akkor azt mondom, hogy borsófőzelék. Időnként lencse. Nem éppen ünnepi kaja. Az a baj anyukám főztjével, hogy marha finom, úgyhogy vágyom rá.
Szóval a főzelék finom és jó. Nade. Ezután jött az az időszak, amikor a reformétkezés új szintre lépett és kikiáltotta a lisztes sűrítést – és ezáltal a főzelékeket is – egészségtelennek. Ez volt életem legboldogabb pillanata, ugyanis amíg élek nem fogom megjegyezni, hogy melyik a rántás és melyik a habarás. De most már nem is kell!
Amióta nem a szüleimmel lakom, két étel van, amit egyszerűen nem sikerült anyusra reprodukálni: a lencsefőzelék és a borsófőzelék. Próbálkoztam, felírtam, mit kellene és hogyan. Nem sikerült. Ehető lett, de nem kiemelkedően finom – márpedig a borsófőzeléknek élvezeti értékének kell lennie nálam <3 De próbálkoztam lelkesen. És múlt héten sikerült olyan főzeléket csinálnom, ami olyan finom lett, mint Anyué. Soha nem gondoltam volna, hogy bekövetkezik.
A másik ilyenem a lencsefőzelék volt. Próbáltam az Anyu féle főzeléket elkészíteni, de sorra elbuktam. Nem sikerült egyáltalán, előfordult, hogy _majdnem_ olyan lett, de mindig inkább csalódás volt, mint élvezetes étkezés. Aztán pár hónapja Főzelékes Feri posztolt egy receptet, ami durván másmilyen ízvilágú főzelék volt, mint amit én megszoktam. Zita barátnőm készített főzeléket és én is kaptam belőle egy jó nagy adagot. Marhára nem olyan volt, mint amit otthon megszoktam, de nem is készültem rá, hogy ugyanaz lesz, így csak élvezkedve ettem az újfajta lencsefőzeléket. És ízlett. És jó lett. Finom. Noémi boldog volt :)
Azóta pedig már sikerült lencsefőzeléket készítenem, ami határozottan finom lett (más kérdés, hogy akkor lett igazán finom a lencsefőzelékem, amikor eredetileg lencsés rakott tésztát akartam készíteni, el is kezdtem készíteni, amikor rájöttem, hogy nincs időm befejezni és félúton újratervezés volt és átalakítottam főzelékké). És mindkét főzelék finom. És nem mondanám egészségtelennek sem. Persze a szokásos kommentemet hozzáfűzném, hogy minden ételre meg tudom mondani, hogy miért nem jó, ha esszük, mindig találunk olyan elméletet, ami szerint nem egészséges (pl.: hüvelyeseket nem eszünk paleo szerint, kukoricatejnek túl magas a keményítőtartalma, stb). De nem érdekel. Szeretem ezeket és meg is eszem őket jóízűen – és amíg valaki nem ételallergiás vagy betegség miatt kell diétáznia, szerintem időnként bőven beleférnek ezek a főzelékek az egészséges táplálkozásos mindennapokba.
Ami nálam bevált, hogy magtejjel (oké, legutóbb kukoricatejporból készült löttyel) és pici útifűmaghéjjal készítem a sűrítést. Amikor olyanom van – főleg borsófőzeléknél -, turmixszal pürésítem a főzelék egy részét és azzal sűrítem. És ez így finom.
A borsófőzelékben sem volt semmi extra, annyi vízzel felöntöttem, ami ellepte a borsót, fűszereztem (nálam csak pici só, bors, vegamix) felforraltam kicsit, aztán kivettem belőle némi levet, amit bekevertem kukoricatejporral (máskor ez kókusztej szokott lenni, a borsófőzelék azt is simán elbírja, viszont a lencsét nem szeretem vele), illetve egy evőkanálnyi útifű maghéjt vízzel kellően trutymós állagúra kevertem, majd bele. Egy picit még összefőztem ezeket és aztán nagy élvezettel megettem <3
Azt hiszem, amíg magtejek és útifűmaghéj létezik, én boldog és elégedett leszek, hogy tudok finom főzeléket készíteni.
Nálam a két nagy favorit a borsó-, vöröslencse és lencsefőzelék… Neked mi a gyengéd? Milyen főzelékmániád van? Szereted, kerülöd, vagy éppen keresed a lehetőségeket, amikor főzeléket ehetsz? És mit szeretsz leginkább enni hozzá? Nálam Főzelékes Feri óta a pirított karfiol az új kedvenc, de a bármiféle fasírt (csomószor csak zab és cukkini/gomba + hagyma + fűszerek) és a pirított bacon (nem, nem érdekel, hány kalória van benne :D) is a “bármikor jöhet” kategóriába esik.
Ha szeretnél értesülni az új posztokról, iratkozz fel hírlevélre vagy kövesd facebook oldalamat!
Mozogj Noémivel! 