Történt az úgy, hogy a csuklóm elromlott. Nem csináltam én vele semmi rosszat (najó, egy csak egy kicsit, aztán arra ráedzettem, nem pihentettem – szégyellem is magam érte, hogy vizet prédikáltam és erősen bort, vagy inkább pálinkát ittam :P), csak éppen szenvedtem, mert nem volt komfortos. Aztán jött az az időszak, amikor a liftajtót kinyitva is kicsordult a könnyem a fájdalomtól és ez az időszak egybeesett egy olyan alkalommal, amikor más témában kommunikáltunk pár oktatótárssal, ahol az adott problémára Anna javasolta a Kinesio tape bevetését. Na, akkor elgondolkodtam, hogyha _arra_ is jó a szalag, akkor talán… talán… persze nem biztos, de esetleg ki lehetne próbálni az én csuklómra is.
Persze láttam én már korábban is a színes csíkokat mindenfelé, sportolókon, nem sportolókon, hozzám órára érkezőkön, de úgy voltam vele, hogy szép-szép, de nem is jártam utána, hogy mi ez. Önkényesen megszavaztam, hogy nem több ez, mint egy szép, színes Leukoplast.
Nade a lényeg, hogy beadtam a derekamat és hagytam, hogy segítsenek rajtam. Én, a brutálszkeptikus. És akármennyire is úgy voltam vele, hogy á, teszek egy próbát, de úgy sem fog segíteni, a ragasztás után sokkal-sokkal jobban lettem. Nagyságrendekkel jobban. Úgyhogy elkezdtem kicsit utánaolvasni a témának, hogy mire is jó és felfedeztem, hogy nagyon sok olyan dologra jó lehet, amivel én foglalkozom, amivel én is találkozom minden nap. Segítség lehet a derék- és hátfájásban, a kattogó ízületeken, fájó térdeken, segíthet a kismamáknak, hogy jobban viseljék a várandósságot, a szülés utáni anyukáknak a regenerálódásban (és az olyan kisdinnyéknek is, mint én, akik nem vigyáznak eléggé magukra és nem adják meg a pihenőidőt a testnek, ami járna és ezért az behisztizik egy kicsit). Mindezt úgy, hogy semmi mesterséges cuccot nem kell bevinni a szervezetbe, semmi drasztikus változás, csak egy kis ragasztás és minden szép és jó lesz.
A kinesio tapasz tökéletes kiegészítése a tornának és mindenfélének, ami egyébbel általában próbálkozunk az egészség érdekében. Nem váltja ki egyiket sem, de a tapasszal együtt sokkal gyorsabban lehet tünetmentessé válni, megszabadulni a fájdalomtól vagy ha mondjuk tényleg muszáj teljesíteni egy versenyen vagy vizsgán vagy bármi miatt, akkor segít a maximumot nyújtani akkor is, ha esetleg valami bibi van. Persze nem ez a fő funkciója, hanem a gyógyítás, de vannak élethelyzetek, amikor erre is szükség van.
És hozzásegít ahhoz is, hogy újra tudjak fekvőtámaszokat végezni, amiről mindenki tudja, hogy a mániám.
Szóval minél inkább utánaolvastam a témának, minél tovább volt fent a tapasz a csuklómon és minél kevesebb fájdalmat éreztem, annál inkább úgy éreztem, hogy nekem ez KELL, meg akarom tanulni, hogyan kell a tapasszal bánni. Nem, nem érdekel, hogy anyukám mindig azt mondogatta, hogy nem akarunk, hanem szeretnénk valamit. Most tényleg a “szeretnémnél” jobban vágytam rá.
Úgyhogy megörültem, amikor hirtelen lett egy új időpont a képzésben. El is mentem és nem bántam meg. Nagyon-nagyon jól éreztem magam és nagyon hasznosnak találtam az egész képzést. És jó móka is volt, mivel egymáson gyakoroltunk és ragasztgattuk egymást összevissza.
ez a ragasztás kifejezetten szupermenő, mert tiszta sci-fi-s robotos kinézetű lesz tőle az ember keze. Ja, meg még persze egy csomó gondot rendbe hoz ;)
Amikor hazaértem az első nap után, úgy éreztem magam, mint ahogy a Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél érezhette magát, pörögtem, hogy nekem aztán most azonnal ragasztanom KELL. De amikor hazaértem, senki nem volt itthon. Már egészen úgy éreztem, be kell csöngetnem a szomszéd nénihez, hogy hadd ragasszam meg, de aztán megfutamodtam, hátha bolondnak néz. Persze természetesen alaptalanul ;)
Nade a lényeg, hogy most nagyon boldog vagyok és alig várom, hogy az eddigi dolgokat kiegészíthessem a ragasztással és megnézzük, mennyivel is lehet gyorsabban javítani a közérzeten, mennyivel hamarabb lehet rendbejönni a torna-kinesio kombinációval.
Tutibiztos nagyon gyorsan <3
Mozogj Noémivel! 