Azt hiszem, az a legnagyobb előnye annak, ha az ember éppen egyedülálló, hogy nem kell azon törnie a fejét, hogy milyen módját válassza a fogamzásgátlásnak. Mert tökéletes megoldás valahogy nincsen. Talán az lenne a legjobb, ha az agyunkban át tudnánk kattintani valamit, hogy “most szeretnék teherbe esni” és akkor pikk-pakk összejönne a baba, vagy pedig “most nem akarok teherbe esni” és ez történne. Sajnos nem ez a helyzet, mindig kell valamit vacakolni – vannak módszerek, amik egyszerűbbek, de mondjuk egészségtelenebbek, míg mások tényleg vacakolósak, de kevésbé ártalmasak.
Szerintem nincs olyan nő, aki még soha nem töltött el jó sok időt azzal a neten / barátnőkkel cseverészve / nőgyógyászt szekálva, hogy milyen jó lenne találni valami igazán jó és kényelmes megoldást. A fogamzásgátló tablettával az a baj, hogy a szervezet működésébe nagyon is beleszól, rengeteg mellékhatása van és sokszor a libidót is kinyírja, ezzel tökéletesítve fogamzásgátló hatását. A hüvelygyűrű ugyanez pepitában, aki nem bírja a hormonokat, ugyanúgy nem használhatja ezt sem. A másik legelterjedtebb módszer az óvszer, ami még ha extra macerásnak nem is mondható, azért tagadhatatlan, hogy néha az ember vágyik arra, hogy nélküle is csinálja, annyira más az élmény. Mindkét félnek. Fizikailag is és érzelmileg is valahogy… Arról nem is beszélve, hogyha a párnak van egy egészséges szexuális étvágya, anyagilag sem éppen kedvező :P Na meg itt jönnek az ítélkezések, hogy jajj, dehát biztos van valami vaj a fiú/lány füle mögött, azért védekeznek gumival, nem bíznak meg egymásban. Hát nagyon nem így van, csak akinek nincs gondja (még) a fogamzásgátlóval, hajlamos egy kicsit szűklátókörűen tekinteni a kérdésre. Az egyik ember azt látja a tartós párkapcsolatban történő óvszerhasználatban, hogy valami nincs rendjén náluk, míg a másik (mondjuk én) viszont azt, hogy egyrészt a pasi nem hárítja a nőre a felelősséget, másrészt figyelmes annyira, hogy nem szeretné, ha a nő hormonokkal tömné magát és veszélyeztetné az egészségét.
Vannak kevésbé biztonságosnak kikiáltott módszerek, amikre egyes emberek esküsznek, mások pedig már a lájtosabb védekezés gondolatától is teherbe esnek. Lehet kúpozni, krémezni és tablettázni, ami itt-ott elég ragacsos, lehet számolgatni, naptárt követni és ciklust figyelni, mikroszkópozni vagy nyákot figyelni és hőmérőzni, majd pedig a “veszélyes” időben önmegtartóztatni vagy ténylegesen védekezni. Lehet “vigyázni” és kiszállni, vagy éppen Jónás naptár információi alapján nem kiszállni, mert “úgyse’ lesz baj”. Lehet Aviva-tornázni is azért, hogy ne legyen baba (kicsit másképp természetesen, mintha babát szeretnénk). A kúpok helyett felhelyezhetünk még pesszáriumot vagy annak továbbfejlesztett változatát, a (szerintem) indokolatlanul drága Leát (nem jön be nekem ez a Lea-Contraceptivum, mert nekem a Lea mint név nagyon tetszett, de most már tuti nem fogom így nevezni a gyerekemet :( ), próbálkozhatunk a spirállal vagy hormonos spirállal (és küzdhetünk azok masszív mellékhatásaival). Ezek pearl indexe már sokkal jobb, mint a korábbi kúpozós és számolgatós dolgoknak, de jönnek is a mellékhatások. És ott van még az injekció, ami brutális hormonlöket és ha egyszer bármelyik mellékhatás is jelentkezik, nincs az a menekülési útvonal, hogy “na, akkor holnaptól nem veszem be a tablettát” :(
No meg persze ott van a sterilizálás lehetősége is mindkét fél részéről, de mondjuk ez nem éppen ideális megoldás, ha még valaha gyereket szeretnénk. Kihagytam valamit? Mindig bízom benne, hogy a “jajjhogylehetvédekezni” kérdéssornál kihagyok valamit és jön valaki, aki lazán közöl egy teljesen kézenfekvő módszert, A Tökéletes Megoldást. Mert én eddig olyat nem találtam.
Nem szeretem (és nem is ajánlom) a hormonális fogamzásgátlást, mert ha tüneteket nem is okoz mindenkinél, de a hormonháztartás működésébe beleszól és előhozhat olyan betegségeket, amik a tabletta nélkül lehet, hogy még vagy 20 évig nem alakultak volna ki. Illetve a trombózisveszély sem elhanyagolható, a gombás fertőzések (vagy azokra való hajlam) nagy részéért is a fogamzásgátlót lehet felelőssé tenni, jön a puffadás, másoknál a hangulatingadozások, sokaknál pedig nem feltétlenül lesz szebb a bőr, hanem épp ellenkezőleg, kiszárad és mondjuk olyan szinten, hogy még a haj is elkezd hullani. Rengeteg apró dolog van, amit teljesen normálisnak hiszünk, érzünk vagy csak másnak tulajdonítunk, de később kiderül, hogy lehet ezek nélkül is élni, létezni. Szóval én fogamzásgátló-ellenes vagyok, de csak szépen csendben, nem tüntetek ellene vagy ilyesmi ;)
Így hát, a teljesen megbízható módszerek közül marad az óvszer, de lehet próbálkozni a többi módszerrel is. A naptármódszernek szerintem hatalmas előnyei vannak, mert végre elkezdi az ember figyelni a saját testét, hogy biztosra menjen, hogy tényleg akkor van a peteérése, amikor hivatalosan kellene, elkezdi megismerni a saját testét, megfigyelni, milyen tüneteket produkál peteéréskor vagy éppen mielőtt meg kell jönne a menstruációnak, felfedezi, hogy a hüvelyváladék miképp változik, szóval szerintem ez egy jó dolog. Persze önmagában fogamzásgátlásra én nem merném használni, de kiegészítésképpen kiváló. Az én álláspontom az, hogyha megismertük a naptármódszer és a hőmérőzés segítségével a testünket, akkor lehet azzal játszani, hogy ki mikor hogyan védekezik. Mondjuk peteéréskor (ez alatt értem az előtte és utána lévő napokat is, hiszen a spermiumok elég sokáig életképesek ám) tényleg komolyan venni a védekezést (óvszerrel leginkább), a többi napokon pedig kalandvágyunk szintjétől függően rizikózni.
A számolgatós módszer mellett van még a Jónás naptár szerinti móka, ami… azt mondják, hogy húdenagyonmegbízható, de én egy kicsit szkeptikus vagyok ezekkel szemben. Az a véleményem, hogy ha babát szeretnénk és ezért mindent megteszünk, akkor érdemes lehet kiszámolni a Jónás nap szerinti termékeny időszakot, hiszen hátha _tényleg_ pont akkor vagyunk leginkább fogamzóképesek, nade erre alapozni a védekezést szerintem eléggé extrém sport. Pedig állítólag hatásos. Ezen felül az Aviva módszert is lehet fogamzásgátlásra alkalmazni, a tornát némileg módosítva, extra gyakorlattal megspékelve olyan hatást érhetünk el, ami megakadályozza a beágyazódást. Persze jól oda kell figyelni, hogy melyik napokon történik a torna, mert csak pár napig hatásos fogamzásgátlásra. Azt tanultuk, hogy teljesen megbízható fogamzásgátló módszer, 98%-os a biztonság, de én vagyok az örök szkeptikus, nem biztos, hogy kipróbálnám a módszer egyedüli alkalmazását, amíg van másra lehetőségem. Hiszen ebben az esetben nem úgy van, mint amikor a teherbeesésért tornázik valaki, hogy “veszíteni valóm nincs, legfeljebb nem segít, de ártani nem árt”, hiszen azért nem mindegy, hogy hat-e a torna vagy sem. Tehát erre alapozni a védekezést én túlságosan nyúl lennék, de amikor bepánikoltunk, hogy jajjmilesz (igen, valószínűleg ezért nevezik pánik gyakorlatnak a legmasszívabb fogamzásgátló gyakorlatot), akkor érdemes kipróbálni. Persze lehet, hogy nem engem kellene alapul venni, mert én vagyok az, aki teljesen jól tudott azonosulni egy fórumon tett vicces kijelentéssel:“Pesszárium mellett fogamzásgátlót szedve, dupla óvszerrel önmegtartóztatni a legjobb megoldás.”
Natehát, ezek voltak, amik szerintem a “legizgalmasabb” megoldások, de talán még ide sorolnám a hüvelykúpok, krémek és zselék csoportját is, amiknek egész jó a Pearl-indexe, de a neten túl sok “pharmatex mellett lettem terhes” sztorival találkoztam már. Ezeknek lehetnek pozitív és negatív mellékhatásai is. Kicsit maszatosak, kicsit fura ízűek, úgyhogy bizonyos játékok ki is esnek a repertoárból, van, akit csíp, van, akit nem csíp, de mégis irritál, míg másoknak kifejezetten jót tesz, mert segít a gombás fertőzések megelőzésében. Ez is olyan, hogy van, akinek bejön, van, akinek nem. Ennél azért biztonságosabb a pesszárium, ami számomra felfoghatatlan módon beszerezhetetlen Magyarországon. Pedig nem is lenne rossz dolog. Persze itt is van a rizikó, hogy elcsúszik, meg macerás néha leoperálni a helyéről a megfelelő időben, de azért nem lenne rossz, ha elérhető lenne. Van viszont ennek egy továbbfejlesztett verziója, a Lea-Contraceptivum, ami vákuummal csatlakozik a méhszájra, ami miatt hatékonyabb, viszont azt nem lehet tudni, hogy ez a keletkezett vákuum olyan jót tesz-e a méhszájnak (hiszen ezt is több órán keresztül fent kell tartani). Plusz, ha megnézzük a fotót a szerkezetről, akkor kicsit rémisztőnek tűnhet a mérete, van is, aki panaszkodik, hogy “másnak már nem is marad hely”.
Na, így legyen okos az ember, hogy mit vállal be és mit mellőz!
Köszönöm szépen a figyelmet, stream of consciousness stílusban íródott bejegyzésemet olvashattátok, úgyhogy tanulság nincs, szerintem az óvszer, illetve többféle kevésbé biztonságos módszer kombinálása a legkevésbé rossz megoldás, mert önmegtartóztatni nem jó dolog, majd egyszer írok arról is, hogy miért nem ;)
Hát ez voltam én, ti mit szóltok a kérdéshez? Ti milyen megoldást találtatok? Akár ezek közül, akár ezeken kívül? Mivel volt pozitív és mivel negatív (akár mert kellemetlen volt, akár mert terhesség lett belőle) tapasztalatotok?
Mozogj Noémivel! 